Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

248 MELICH JÁNOS. szó jelentése ugyanaz, a mit máskép e korban dusnok-nsik is mondtak) | 1141—1161: Unum M^M^ Tomas [ 1282 körül (KÉZAI): Vult namque sedes apostoliea, ut pagani ehristianis sint subiecti. Vnde üli captiui uheg nominantur (a mely adat mellett nincs forrás idézve, az az OklSz.-ból vagy a NyK. XXXIV. 137. lapjáról van véve). A közölt öt adat tehát ez: uchuga, vhvg, uhug, uhugi, uheg. Az egymás mellé állított öt adatban — más analógiák alapján — ezeket a szabályosságokat állapíthatjuk meg: a) A pia ez szó az olaszban, a honnan vettük: piazza; biztos dolog, hogy valaha a magyarban is *piacca-nak hangzott, s az -a a magyarban tűnt el. Ilyen szó még pl. a beszéd is, a mely a szlávságban, a honnan vettük, beséda, és biztos dolog, hogy valaha a magyar szó *beszéda volt. Emlékezetünkbe kell idéznünk másrészt azt is, hogy a mai Vág, Örs, Bíbor latin emlékeinkben, tekintet nélkül e nevek eredetére, így is előfordul: Vvaga, Vrsa, Bibura. Ez ejtett és írott szóvégi -a-s példákkal az uchuga-béli -a meg van magyarázva. b) Abból a körülményből, hogy az öt adatban a g helyén egyszer gi van írva, azt kell következtetnünk, hogy a szóban levő g, gi betűt gy-nek kell olvasnunk. A magyarban csakis a gy hangot írták hol #-vel, hol gi-vel, míg ellenben a g hangot gi-vel nem jelölték. Erre a jelölésre példákat idéznem felesleges. c) Ha egy szó írott alakjai közt w-val és e-vel Írottak váltakoznak (vö. uhitg, vhvg és uheg), ez arra mutat, hogy a szóban levő u-t M-nek kell olvasnunk, a melyből ö lesz, majd pedig ez ö-ből e. A nem c

non, nicht' szó a HB.-ben

num-nek, másutt nem-nek van írva, ugyanígy a szem zum(tuchel)- nek van írva. Ez az u ~ e jelölésben* váltakozás arra mutat, hogy az ilyen u-t előbb M-nek, később ö-nek kell olvasnunk. Soha az nem történhetik a magyarban, hogy pl. a fok szót, a melyet régen fukn&k írnak okleveleink, valahol /<eA;-nek jelöljék. A mélyhangú u, ebből fejlődött o írott és ejtett alakváltozata nem lehet e. Ezért az uheg ~ uhug adatokban levő u betű w-nek olvasandó, a szó tehát magashangú. d) A magyar helyesírás történetéből ki tudjuk mutatni, hogy a h betűt régebben c/i-val írták. A Bihar, Mihály, Tihany szót (hogy csak egynéhány idevágó példát említsek) legrégebben