Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

NÉHÁNY MAGYAR JOGTÖRTÉNETI KIFEJEZÉSRŐL. 249 így találjuk emlékeinkben: Bichor, Michal, Tichon, s csak később írják így: Byhor, Mihal, Tikon (1. NyK. XXXIV. 137). E tekintetben is szabályosan írt alak az uhug, mert legelső irott alakja uchuga, s későbbi irott alakja uhug. Az a)—d) pont alatt említett bizonyítékok a mellett szólnak, hogy az uchuga, uhug, uheg szabályosan fejlődött szó, a melyet a maga idejében így ejtettek ki: üchügya (vö. Szemera), később ühügy, ühé'gy. Igen valószínű, hogy ha ez a szó a magyar nyelvből ki nem veszett volna, mai alakja ez volna: égy <^> ó'gy. Az olyan magyar szavak ugyanis, mint Tétéiiy, Léi, Bács, bátor, szár stb. valaha így voltak a magyarban: Tuhutum (olv. Tühütüm), Lehel (olv. Lehel), Bachacs, bahatur, szahar (1. erről NyK. XXXIV. 134—136) stb. Minthogy mármost az uchuga (olv. üchügya), uhug, uheg (olv. ühügy, ühégy) alakokban hasonló a hangtani helyzet, ebből következik, hogy a szó ma égy ~ őgy volna. Mind e fejtegetések per analógiám vannak kikövetkeztetve. Ha ismerni fogjuk a szó eredetét, ez eredetismerettel bizonyára megerősítést nyernek e fejtegetések, s ugyanakkor pontosobban fogjuk tudni megmondani jelentését is. Egy azonban már most is bizonyos: Az uhug szó nem lehet íráshiba üzbég helyett, sem ingy-nek nem olvasható, a mint JERNEY a «Magyar nyelvkincsek »51, 171. lapján olvasta. Úgyszintén semmi köze sincs az Ohaba helynévhez, mint ERDÉLYI LÁSZLÓ magyarázta (1. fentebb). MELICH JÁNOS.