Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

246 MELICH JÁNOS. tanilag is be kell bizonyítanunk. E bizonyításunk azonban nem egészen kifogástalan. A csehben ma zbéh a szó, a XIII. század előtt pedig *zbég volt. Ez a *zbég alak a cseh nyelvészek egybehangzó nézete szerint régibb cs. *jzbég < *jbzbégT>-hő\ fejlődött. Az a kérdés mármost, válhatik-e egy cseh *zbég < *jzbég-bő\ a magyarban izbég. Mert hogy a magyarban izbég az eredeti alak, s ebből fejlődött részint az üzbég, részint pedig az Ezbég, azt fentebb bőven bizonyítottuk. Nézzük először a *zbég alakot. Ha egy idegen szó két mássalhangzón kezdődik, akkor ez a magyarba átkerülve többféle változáson mehet keresztül. A változás egyik neme, hogy a két mássalhangzó közé a magyar ejtéskönnyítő hangzót szúr be. Zohor hegyünk neve a rajta lévő egykori benczés monostor nevéből származik. A tótban ugyanis a zbor szó (eredetibb sbor < s'b&orT.-ból) mint egyházi terminus technicus egykor 'conventus'-t jelentett. A hegyen levő 'conventus' = zbor nevéből lett a Zobor tulajdonnév. Ez analógia alapján a cseh *zbég-bő\ m. *zebég-et várnánk, de ilyen alakja a szónak nincs. A változás másik neme, hogy a két mássalhangzón kezdődő idegen szó elé nyelvünk é'-hangot tesz. Ebből az é'-böl válhatik i is, ö is, másrészt meg az i-ből, ö-ből ü is. A szláv styki^-bÖl a magyarban isztik, isztike ~ üsztöke ~ ösztöke ~ észteké lett. A ném. smack-ből nyelvünkben részint zamat, részint izmát (1. MTsz.) lett. Ez alapon mármost azt lehetne állítani, hogy a cseh *zbég-böl is válhatott a magyarban izbég, s ebből üzbég, Ezbég. Bármennyire lehetséges is ez, mégis azt mondom, hogy a m. izbég-né\ nem ezzel az esettel van dolgunk. A nyelvtörténeti tények ugyanis a mellett szólnak, hogy nyelvünkben régen é, s újabban * az ejtéskönnyítő hang az s, z -f- mássalhangzó-kezdeteknél. Eégebben van eskola, estáp, Estvdn stb., s csak aránylag újabban (mondjuk, a XV. sz. vége óta) iskola, istáp, István, stb. Az izbég esetében pedig i a régi. Valószínűbb szerintem az, hogy a m. izbég a cseh *jzbégből lett. A cseh szóból először *jizbég lett s ebből akkor, mikor a szókezdő m. ji-ből i lett (1. erről MNyv. IX. 62.), keletkezett az izbég. Hogy az ó-cseh -e-nek a magyarban zárt é felel meg, arra biztos példa a Veszprém város nevében levő é (vö. cs. Bezprém, 1. erről a MNyv.-ben levő fejtegetésemet: II. 52.).