Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

NÉHÁNY MAGYAR JOGTÖRTÉNETI KIFEJEZÉSBŐL. 245 bei ebbe' (PAWL., DALJ.3

csak északi or. szó), kisor.

zb'ih 'flucht' (HRINC.), t. zbeh beszaladás, lefutás' (BERNOLÁK), CS. zbéh Verlauf9 (BANK.), lengy. zbieg 'weglaufen, herablaufen' (LINDE). Az adatokból az látható, hogy a szó az idézett nyelvekben mindenütt elvont főnév, s jelentése: 'kifutás, kiszaladás, kimenekülés, lefutás, leszaladás'. Ismeretes dolog mármost az, hogy elvont főnévből is válhatik személyt jelentő szó. Ha valakire azt mondom: 'ó te jóság!', ilyen használatból az elvont főnévből, a jóságból személyt jelentő szó is válhatik. Az izbégi> 'kifutás, kiszaladás, kimenekülés' szónál is azt látjuk, hogy elvont jelentéséből néhány szláv nyelvben kifejlődött a személy jelentése is; ezt a másodfokú jelentést a következő nyelvekből tudjuk kimutatni: egy 1349-ből való fehér-orosz nyelvi emlékben izbég egyszer talán 'szökött szolga' jelentésben fordul elő, de erről a használatról majdnem bizonyos, hogy csakis olyan vidéken keletkezhetett, a hol erős a lengyel hatás, máskülömben a nagyoroszból ebben a jelentésben a szó ki nem mutatható. A többi idevágó szláv adat ez: cseh zbeh 'der ausréisser, der flüchtling' (BANK); cseh-morva oklevelekből a XI. századból Zbeh személynevet is ki tudunk mutatni (1. ÉRBEN, Begesta I. k.), de lehetséges, hogy ez a tulajdonnév nem egy a cseh zbeh közszóval | lengy. zbieg 'ein weggelaufener, ein entlaufener, ein herumtreiber', zbieg klasztorny 'apostata, transfuga monachus' (LINDE) ] kisor. zb'ih 'flüchtling, der űüchtige' (ZELECHOWSKI, HRINCENKO). A cseh-lengyel-kisorosz nyelven kívül semmiféle más szláv nyelvben az izbég (és az ebből lett zbieg, zbeh, zb'ih) személyt jelölő konkrét jelentésben nem fordul elő. így pl. a szerb jogtörténeti emlékekben szó van ugyan 'szökött, ura elhagyott emberek'-ről, azonban ezeket sohasem híják izbégeknek (1. DUSÁN törvénykönyvét NOVAKOVIC kiadásában; a név itt pobéglhch, prébéglbch). Azokat a szerb-horvátokat, a kik a XYI. század elején a török uralom alól Boszniából és Szerbiából Horvátországba és Dalmácziába menekültek, szintén nem nevezték soha izbégeknek, hanem wsA;oA;-oknak ('der entsprungene, emigrant'). Az izbég szó tehát nem akármely szláv nyelvben jelölt 'kimenekültet, kifutottat, kiszököttet', hanem e jelentése csakis a cseh-lengyel-kiscroszból mutatható ki. Az én nézetem szerint a magyar üzbég < izbég cseh-morva eredetű szó. Ez állítást hang-Nyelvtudományi Közlemények. XLIÍ. 1'