Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

NÉHÁNY MAGYAB JOGTÖRTÉNETI KIFEJEZÉSÉÜL. 243 a -bék *-* -bég szótag magashangú, természetes, hogy ez sem lehet más, mint üz, a szó tehát üzbég ~ üzbék-nek olvasandó. Tudnunk kell mármost azt, hogy a mely magyar szónak első tagjában ü hang van, annak volt vagy ma is van i-vel való alakváltozata is. Az első szótagbeli ü az esetek túlnyomó nagy részében eredetibb i-ből fejlődött. Csak egynéhány példát idézek a sok közül: füge (alakv. fige), fül (fii), füst (fist), nyüst (nyist), 'pünkösd (pinkösd), püspök (pispek), ünő (inŐ), Fülöp (F'ilep) stb. Az első szótagbeli ü fejlődhetett régibb magyar o-ből is. így pl. a tettem, vettem, lettem igéknek van tÖttem, vöttem, lőttem változatuk is, s ez utóbbiból fejlődött néhány nyelvjárásban Hittem, vüttem, Hittem. Ezzel a hangváltozással van dolgunk, mikor törvény, sötét, rövid stb. helyett türvény (így DÉVAI B. M. At tíz parantsolat ez. művében), sutét, rüvid stb. alakkal találkozunk* a nyelvjárásokban vagy a nyelvemlékekben. Ez ü-s alakok egyikének-másikának szintén van i-s változata (vö. rivid, sitét), általában azonban áll az, hogy etimológikus o-ből aránylag újabban lett ü, s é'-n keresztül i. Ezt a nyelvemlékekből és a nyelvjárásokból szépen be lehet bizonyítani. Ha mármost az üzbég ^ üzbék szót a tárgyalt hangszabíílyosság alapján nézzük, akkor azt kell állítanunk, hogy itt csak az első hangmegfelelésről lehet szó, azaz az üzbég ~ üzbék-beli ii-nek kell hogy is változata is legyen; ö bői ez az ü nem fejlődhetett, mert akkor a legrégebben feljegyzett alaknak ö-vel kellene lennie; már pedig ó'-vel feljegyzett alakja e szónak egyáltalában nincs, nemhogy ö-s alak a legrégibb volna. Az i-a alakot csakugyan meg is találjuk tulajdonnevekben. Az egyik tulajdonnév helynév. Pest- és Nyitra megyében van egy-egy Üzbég nevű falu, s e faluknak más neve Üzbék, Izbék (így a pestmegyei, 1. LIPSZKY Kepp.), Izbék (így a nyitramegyei, 1. uo.). A nyitramegyei Üzbég ^ Izbék 1296-ban Izbegh (1. TAGÁNYI K.: Nyitram. Közlöny VIII. 46.), 1342-ben Ezbeg (1. OklSz.) alakban fordul elő. E faluk neve eredhet a törvényekben előforduló üzbég ~ üzbék szóból (így talán a nyitramegyei), de eredhet Izbég ~ Üzbég személynévből is (így talán a pestmegyei). Az Izbég ugyanis személynévül is előfordul XII. századi emlékeinkben. E századból három adatunk is van rá, hogy a győri püspököt Izbég-nek hívják; ez adatok a következők: 1150 izbeg