Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

240 MELICH JÁNOS. csak e kettőnek: a nyelvi és a történeti kutatásnak együttes eredményei alapján kaphatunk helyes feleletet. Az alábbi sorokban két nehezen megfejthető jogi műszóról akarok értekezni. Meg akarom a két szót világítani abból a tekintetből, hogy mit és mennyit mondhat róluk a nyelvtudomány. A két szó ez: wzbeg, uheg. E két szóról a magyar tudományos irodalomban többféle származtatást, értelmezést találunk, s ezeket is elmondom. Kezdjük az wzbeg-gél. Szent László Decretorum liber tertius, caput Il.-ban ez van : «Veniant et illi omnes, qui dicuntur wzbeg ad curiam .... Illi quoque, qui dicuntur vulgo wzbeg ...... (1. ZÁVODSZKY L. A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények ... 174. 1.). E decretumoknak TuRÓczi-féle kéziratában uzbeth (1. ZÁVODSZKY UO.), mások szerint uzbech (1. a millenniumi Corpus Jurist: I. 76.) fordul elő. A törvények nyomtatott kiadásaiban wzbech is előfordul (1. MARCZALI, Enchiridion 98.). E különféle variánsokból kétségbevonhatatlanul megállapítható, hogy a szónak helyes irott alakja wzbeg és uzbech, wzbech. Ezek az irott alakok állnak legközelebb a korukbeli kiejtéshez. Az uzbeth alak, ha csakugyan előfordul, csakis a régi uzbech alaknak hibás másolása olyan korból, mikor a szó már nem élt, s így a c-nek az alakját, a mely a í-éhez bizonyos időben nagyon hasonló volt, elnézték és í-nek másolták. A c-nek és a í-nek összetévesztése a XV—XVI. századbeli magyar códexekben igen gyakori. Mármost mi ez az wzbeg, uzbech, wzbech ? Különböző korokban e kérdésre különbözőképpen feleltek. SAMBUCUS 1583-ban a szót így értelmezi: «Vzbeg, facinorosi ad aliquot dies inviolabiles.» Ezt átvette MOLNÁR ALBERT és szótárában ezt írja: «Vzbék, Facinorosi ad aliquot dies inviolabiles » (első kiadás; Uzbéc .... harmadik kiadás). PÁRIZ PÁPAI szótárának BoD-féle kiadásában ezt találjuk: «Üzbéc, Üzbég: szökött szolga, a' kit űznek.» Ez értelmezésben már benne van az a származtatás, melyet a szóról KASSAI szótára nyújt (I. 274.), írván ezt: «űz-beg, loco megűző, megkergető és kergetóssel megkapója a szökevény gazembernek)) (1. még NySz. III. 918.). Az értelmezőknek egy másik csoportja úgy vélekedik, hogy wzbeg, uzbech, wzbech szavunk a mai özvegy-nek XI. századi írott