Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239

Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről. A magyar jogi műnyelvnek több szláv eredetű kifejezése van. Ilyenek, hogy csak a nevezetesebbeket említsem: perdíti, szavatolni, vádolni. Tudjuk, hogy e három szó a szlávságból került a magyarba. Ha azonban ez eredetükből művelődéstörténeti következtetést is akarunk vonni, akkor nem elégséges e szavakat csupán nyelvileg vizsgálnunk; meg kell azokat tárgyilag, történetileg is vizsgálnunk. Kitűnő példa e tekintetben a megye szó, a mely kétségtelenül szerb-horvát, esetleg szlovén eredetű. A szláv nyelvi megfelelők ezek: szerb medja (olv. megy á c

grenze') [ kaj.-horv.

meja (olv. mejá), medja (olv. megyá c

grenze') | szlov.

méja (olv. méjd 'grenze'). A magyar szó vagy olyan szláv nyelvből való, a melyben a X—XI. században is gy-vel hangzott a szó, s ez esetben szerb nyelvi átvétel; vagy olyanból, a melyben j'-vel hangzik, s ebből a j-8 alakból lett a magyarban a gy-s (vö. m. hajítani és hagyítani, hajma és hagyma). Valószinűbb az, hogy mi gy-s alakot vettünk át, tehát a megye szó szerb eredetű. E kétségtelen tényből azonban szabad-e azt következtetnünk, hogy a magyar megyerendszer is szerb eredetű? E kérdésre helyes feleletet csak úgy adhatunk, ha a magyar megyeintézményt történeti fejlődésében vizsgáljuk meg. Le kell róla mind azt hámoznunk, a mi rajta és benne a XI. századtól a mai napig magyar fejlemény, s a szláv szóval csak azt kell összehasonlítanunk, a mi a magyar megye az átvétel idejében, a X—XI. század elején volt. A kutatásnak ez a része, a melyet TAGÁNYI KÁROLY (Értekezések a tört. tud. köréből XVIII. k. 6. sz.: Megyei önkormányzatunk keletkezése) oly fényesen oldott meg, történeti. így egészíti ki a nyelvi kutatást a történeti, és sok olyan műveltségtörténeti kérdés van, a melyre