Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Értesítő - Irodalom - 228

228 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. nól), s ezért nem állapítható meg -egészen kétségtelenül a magyar, votják és mordvin névmással való összetartozása. Én szerintem inkább a kP. on§s, nyK. cvnes szó kezdő magánhangzója felel meg az említett névmásoknak. Jelentése K.\MSTEDTnél: vorwárts; künftighin' (SUS. Tóim. XVII. 4*). GENETznél mesék végén ebben a szólásban szokott előfordulni: jóinak on§s, vidú teúds (SUS. Aik. VII. 1, 3, 8 stb. stb.). POKKKA szövegeiben ez a mesevég így fordul elő: kCar. d'oma'k tumba'k, mvi iSmba'k (SUS. Aik. XIII. 3, 14). Ezt GENETZ így fordítja: 'die sage [ging] dahin, ich hierher5 (62), a mi

nyilván az előbbi fordítása is. E szerint tehát on§s = 'oda', tenSS = 'ide'. Az kétségtelen, hogy a teúds a td, tdde f

ez'

névmás származéka. Mindkét szó végén az i lativusi rag, az -n nék pedig valami képzőnek kell lenni. (Nem lehetetlen, hogy azonos a finn tanne(k) f

ide",

HÍnne(k) 'oda\ minne(k), kunne(k) ""hová ?' megfelelő elemével.) BEKÉ ÖDÖN. *) Vö. még: möyes-oúds 'hátra előre" Ocs. 23. (SZJLASI. CserSz. 148), möyes-ojdé 'hátul s elöl5

WESKE

36 (SZIL. 143). Külföldi irodalom. AIEILA, MARTIT. Áánnehistoriallinen tutkimuB Tornion murteesta. Helsinki, 1912. KAKJALAINEN, K. F. Wie EGO im ostjakischen die verwandten benennt. Helsingfors, 1912. (Különnyomat a FUF.-ból.) LAUEOSELA, JUSSI. Áánnehistoriallinen tutkimus Etelá-Pohjanmaan murteesta. I. Konsonantit. Helsinki, 1913. MOOSBERG N. Om utvecklingen af samfinskt s i den ryskkarelska dialekten i Vuonninen. — Participial-konstruktionen i den finska öfversáttningen af konung Kristoffers landslag. (Különnyomatok a Le Monde Orientál VI. kötetéből.) NÉMETH, JÚLIUS. Die türkisch-mongolische Hypothese. Leipzig, 1912. (Különnyomat a ZDMG. 66. kötetéből.) SETALA, E. N. Studien aus dem gebiet der lehnbeziehungen. Helsingfors-Leipzig, 1912.