Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Kisebb közlemények - Horger Antal: Szláv o > magyar a 224

224 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 'szegényül3

,

+

pali

'szabadon', +

kaliyái'

"kellően'; osztj. sitaka 'békésen' (NyK. XXXV. 179), tagli 'könnyen' (NyK. XLL 165). Az alakbeli külömbséget (-ou, -eü > ;o, -ö ~ -v-) annak tulajdoníthatjuk, hogy az igenévnek határozó-alakjai elszigetelődtek a ragtalan alaktól. SZINNYEI JÓZSEF. Szláv o > magyar a. ASBÓTH ily czímű bírálatának egyik helyével kapcsolatban (NyK. XLI. 398) legyen szabad először is kijelentenem, hogy bár ítélete szerény véleményem szerint némely pontban kelleténél szigorúbb és hangja itt-ott kissé gúnyos is: legcsekélyebb okom sincsen miatta megharagudni AsBÓTHra. Személyes sértés t. i. sehol sincsen benne, hogy pedig sokkal nagyobb szigor és sokkal maróbb gúny sem árthat a komoly törekvésű embernek, arra nézve megnyugtató példám lehet — MELICH. A tőlem fölvetett kérdés olyan nehéz és olyan bonyolódott, hogy A. czikkének figyelmes átolvasása és kifogásainak komoly latolgatása után sem nyilatkozhatom ma még arról, hogy meggyőzött-e föltevésem helytelenségéről vagy sem. Véglegesen majd csak akkor nyilatkozhatom erről, ha előbb kissé szélesebb körben is megvizsgáltam az idetartozó (vagy legalább idetartozni látszó) jelenségeket. Azonban addig is legyen szabad bírálatának néhány pontjára vonatkozólag egy-két helyreigazítást vagy megjegyzést közölnöm. 1. A 384. lapon azt mondja rólam, hogy «éppen a legfontosabb fejezetben, abban, a melyben új eredményhez jut, minden józan módszert arczúl csapott [!] és e g y szláv hang helyett — négy vagy ö tbó'l indult ki. Hiába hangzik a IV. fejezet úgy, hogy «Állandóan zárt szótagban maradó szláv o», H. nemcsak szláv o-ról, hanem szláv a-ról is beszél itt, sőt belekever egy-egy esetet, melyben az eredeti hang T>, illetőleg í előtt álló B és ha MELiCHnek igaza van, hogy pünkösd szavunk régibb pinkusti-ból lett, 1. MNy. 6:16, még egy régibb u-ból lett o.-val is kedveskedik nekünk ebben a tarka összeállításban». Csakugyan fölvettem az a-t tartalmazó adatokat is, ezt azonban nem tudatlanságból tettem, hanem azért, mert nemcsak az eredeti szláv o hangok sorsára voltam kíváncsi (a hogy ezt A. kétszer is mondja, 381 és 387, holott én egyszer sem mondtam), hanem általában azon szláv jövevényszavaink o hangjaiéra, melyekről joggal föltehető, hogy mindjárt az átvétel pillanatától kezdve tiszta o-val hang-