Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174
182 PANITY VUKOSZAVA. KRAÜTER1 ) csak megszorítással fogadja el SIMONYI eredményeit, azon ((általános fonetikai törvény alapján, hogy külömböző artikulácziójú mássalhangzókhoz csakis tökéletlen képzésű mássalhangzó hasonulhat)). Mivel nem látunk példát arra, hogy dentilabiális v hasonulna más mássalhangzóhoz, következik, hogy a v-tövű igék eredeti tővégi mássalhangzója nem v, hanem (egy v-hez mindenesetre hasonló artikulácziójú hang) w volt. A mint KRAUTER véleménye, úgy SETALA elmélete is teljesen magában álló.2 ) S. nem tartja az sz-t gyakorító képzőnek, hanem a -szén személyrag kezdő elemének. Szerinte leszen •>-» lön viszonya a finn : -ksen ~ -hen megfelelője. Csakhogy, mint SZINNYEI3 ) kimutatta, fgr. -Zcs-nek nincs m. -sz megfelelője. Elszórt megjegyzések találhatók még: SZARVAS: Nyr. V. 63; MUNKÁCSI : Nyr. IX. 75; ALBERT : Nyr. XX. 506; HUNPALVY : NyK. VIII. 315; SZILASI: Nyr. XI. 62; SZARVAS: Nyr. XI. 494; XXIL 442; XVI. 241; VOZÁRI : Nyr. VI. 399; SIMONYI: Nyr. XVI. 241. A következőkben paradigmákba igyekeztem foglalni néhány sz-e\ bővülő igének a kódexekben előforduló alaki változatait.*) Minden adat a nyelvi változás, a nyelvtörténeti fejlődés egy-egy tünetét rögzíti meg, melyeknek egybevetése törvényszerűségek felismerésére vezet, s ebből tanulság vonható le a nyelv mai állapotára nézve. E helyen kedves kötelességemnek tartom köszönettel megemlékezni arról, hogy tárgyam ilyen irányú feldolgozására MELICH JÁNosnak «Bégi magyar nyelvemlékek olvasd sa» czímű egyetemi előadásai (1911/12. L, II.) adtak ösztönzést, s hogy fejtegetéseinek egyes pontjait jelen dolgozatomban felhasználtam. ») Nyr. XXXVI. 113. s köv. 1. 2) Nyr. XLI. 29. 3) NyK. XLI. 237. *) Az adatok mellett álló számok az illető kódex lapszámai, csak a Jord.-k.-ból és a Jank.-tör.-ből valók mellett idézem a kiadás lap- és sorszámát.
