Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174

NÉHÁNY SZ HANGGAL BŐVÜLŐ V-lÖ KÓDEXEINKBEN. 181 gyökere é, i, mely az imperat. sg. 2. szem.-ben rövid marad; egyebekben ragozásuk megegyező. A «tiszta» azaz rövid hangzóval végződő gyökérből származtatja KIEDL SZENDE «Magyar Nyelvtan»-ában (1864) az illető igék egyes alakjait. A v nála ismét kötőhangzó, az imp.-beli gy-i a j megerősödésének tartja, az óhajtó és felt. módban pedig az n módrag geminálódott. Az -and, -end futurum-képzőben a feltételes n és kezdeményező d contaminatióját látja. Az sz-nek, melyről EIEDL egyszerűen mint a praes.-ben a személyrag előtt feltűnő jegyről emlékszik meg, HUNFALVY (NyK. III. 254—276) EIEDL művéről szóló ismertetésében eredetét és lényegét igyekszik felfejteni. Sőt az sz-el igyekszik összefüggésbe hozni a prses. sg. 3. szem.-beli n ragot, melyet EÉVAI az ön névmásból származtatott, EIEDL pedig «orrhangú, elemnek)) nevezett. HUNFALVY más helyütt*) az sz-es prsesenst igenévi eredetűnek tartja, majd így folytatja: «Nem tudhatjuk, ha vájjon reges régen mindenik igének jelen ideje participiumból alakult-e? Azt látjuk, hogy azon néhány igén kívül, melyek s^-esek, a többiek utóhangja nem magánhangzós, azok annál könnyebben ellökték a netaláni part. tényezőt. De a mely ok ezt a tényezőt ellökte, az ellökte az alanyi ragot, az n-í is. Innen van, hogy az alanyi n rag és az sz, <2-féle part. tényező együtt maradtak meg, vagy vesztek el». HUNFALVY az egyalakú, kizárólag mássalhangzón végződő tő (lev-, tev- stb.) mellett foglalt állást.2

) Hogy ezen igetövek rokonnyelvi megfelelői is a v-nek a tőhöz tartozását bizonyítják, azt BÜDENZ mutatta ki,3

) a

prsesensbeli sz-t pedig a fgr. -sk frequ. képzővel azonosította.4

) Ezt a nézetet SIMONYI is magáénak vallja. A tőbeli v-nek a prset.-on kívül való hiányát hasonulásnak tulajdonítja. A mássalhangzók hasonulásáról szóló értekezésében :5

)

vn : nn, vt : tt, azonban tettem < Hévéttem > *teettem mint teendő: té'ttem. x)

Vö. EPhK. IX. 3. jegyzet. BUDENZ nézetét igyekszik megczáfolni. 2) EPhK.

IX.: Teljes ós nem teljes szótövek a magyarban. 8) MÜSz.

99, 215, 578, 588, 698, 802, 826. *) UA. 27. 5)

NyK. XIV. 71.