Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174

Miány sz hanggal bővülő v-U kódexeinkben. A lé'v-, tev-, vé'v-, viv-, év-, iv- igék ragozásának rendhagyó voltát már SZENCZI MOLNÁR ALBERT felismerte 1010-ben megjelent nyelvtanában.1

) — SYLVESTERnél, kinek «Grammatica Hvngaro-Latina»-ja2

) tulajdonképpen a latin nyelv megvilágítására készült, csakis a sum, fio igék tárgyalásánál találkozunk a leszek ige megfelelő alakjaival (Corp. Gramm. 69—71). MOLNÁR, és a mint látni fogjuk, több későbbi nyelvész, a prsesens plur. 3. szem.-bői indul ki; ennek végződése szerint külömböztet meg nac és nec osztályt és ezeken belül rendes és rendhagyó ragozásúakat: «Anomala conjugationis in nec sünt qusedam, e quibus praecipuam anomáliám patiuntur hsec: lé/zen, fit . . . [stb.] . . . item megyén, abit, quse peculiarem conjugationem in en constituerent, ut apud Graecos verba in fu» (228. L). Közli ragozásukat, sőt közbeszúrt megjegyzéseket is tesz az infinitivus, a part. prass. és a gyakorító igealak képzésének kapcsán.3

) Egyszerűen az igealak jellemző sajátságát foglalja össze s állítja oda szabály gyanánt. *) ALBERTI MOLNÁR SZENCIENSIS : Novse Grammaticae Vngaricse Libri duo 1616. (Corp. Gramm. 115—290.) 2) SYLVESTEE:

Magyar-Diák Grammatikája, üj Szigeten 1539. KAZINCZY: Magyar régiségek ós ritkaságok. I. köt. Pesten 1808. 3)

«Themata nonnulla, quse habent in 2. persona íz ut: léíz, téíz, véíz, in tertia ízen, ut leízen [stb.], infinitum faciunt abjecto íz per nn .. . Sic ab eízic, edit: iízic bibit [stb.]... enni, inni ...» (Corp. Gramm. 181.) — «... anomália in en, in vő et vő faciunt nomina participialia, ut...a teízen, léízen [stb.] fiunt: tévő, ponens, faciens ; levő, ens» [stb.] (Uo. 235). — C. XXVIII. De verbis ortis. «Verba in en, ut: viízen, teízen, etc. ízen in d commutant, ut viddegel, aufert frequenter ...» [stb.] (Uo. 238).