Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174

NÉHÁNY SZ HANGGAL BŐVÜLŐ t'-TŐ KÓDEXEINKBEN. 175 Ilyen gyakorlati irányú megjegyzések gyűjteménye GELEJI KATONA ISTVÁN Magyar Grammatikatskája (1645). «XIX. Az Imperativi prassens verbumoknak mikor tertise personse nőmének vagy pronomenek, mellé tétetnek, mindenkor d-ben kell kiiratniok, vagy pronuncialtathatnak, jol ki, vagy nem. Mint: Tartsd... Tarts-meg engem, tartsd-meg otet, vagy valakit, pro tartsad ... per syncopen. Ide tartoznak ez illyenek-is, mint: . .. tegyd, egyd, vegyd, igyd, vigyd etc. mellyekben-is mind syncope vagyon, pro . . . tegyed, egyed, vegyed, igyad, vigyed, etc.» (Corp. Gramm. 302). «XX. A' facultaft a'vagy tehetfóget, jegyző verbumokat-is contracté igy kell irni: . . . ehetd, vehetd . . . Pro: . . . eheted, veheted . . . Ezekhez képeit imezeket-is igy kell irni: . . . ehetd-Jze, vehetdfze ...» (Uo. 302—3). «XXXIII. Vágynak több fok kúlombözéfek is a' Magyar fzollásban. . . Ki igy fzoll: . . . hidni, 's ki' hinnii> (Uo. 322). JANCSÓ BENEDEK1

)

éppen ebben a jelenségben látja GELEJI érdemét, hogy grammatikai abstractiók helyett a nyelvtények vizsgálatát sürgette. De a XIX. és XX. «observatiotská»-ra vonatkozólag ő sem hallgathatott el egy gúnyos megjegyzést. Hisz egyenesen a magyar nyelv géniusza ellen vét a mássalhangzók egymásra halmozása. 1655-ben jelent meg KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖBGY «Hungária Illustrata» czímű nyelvtana.2

) Tanultságát, képzettségét más nyelvészeti műve is igazolja. A kor szükségleteinek tett eleget «Spicilegium Anglicanum»-a, a héber nyelvben való jártasságát pedig a «Schola Hsebraicai) czímmel 1654-ben megjelent műve bizonyítja. Munkásságának iránya kiválóan jellemzi kora nyelvészeti felfogását. A magyar-zsidó nyelvrokonság elmélete, melynek GELEJI volt a megalapítója, nála tudományos módszerű theologiai bizonyítékokra talált, s elveinek alkalmazását magyar nyelvtanába is belevitte. Sőt határozott túlzásba csap át, midőn egyetlen igetőből 80 alakot származtat, egyrészt mert e képzésbeli gazdagság —• bár kisebb fokban — analóg jelenség a héberben, másrészt hogy a magyar nyelv fölényét még a héberrel szemben is bebizonyítsa. x) Magyar nyelvtudomány-történeti tanulmányok a XVI—XVII. századból. Budapest, 1881. 2) Corp. Gramm. 330—402.