Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - VI. 44
CSEREMISZ NYELVTAN. 51 portban redukált hangzós, az utóbbiban mássalhangzós tőalak .-áll a ragozott tagadó ige után. Az igenevek is föltüntetik ezt a külömbséget; pl. kodén «hagyva» és kodSn «maradva»; kod§m§ «hagyott» és kotmS ((maradt)); kodSmas «hagyás» és kotmas «maradás»; koődte «hagyás nélkül» ós kotte «maradás nélkül», kod§t§m§ «hagyatlan» és kottSm§ «maradatlan». Az elmondottakból világos, hogy itt kétféle tövű igecsoporttal állunk szemben. Az ;em-végü igék jellemző tővéghangzója -az e-vel váltakozó redukált hang, az =am-végűeké pedig bizonyos esetekben eltűnő redukált hang. És pedig, a mely esetben az •em-Négvi igék ragját e hang előzi meg, az =am-végtieké előtt akkor redukált hang van. Mikor ellenben az =em-végű igék töve végződik redukált hangra, az sam-végűek ugyanakkor mássalhangzós tövűek (illetve a magánhangzóra végződő tövekhez közvetlen járul a személyrag). 350. Ha most jelentésüket is megvizsgáljuk a két csoportba tartozó igéknek, az az érdekes jelenség merül föl, hogy vannak oly igék, melyek mindkét csoportba tartoznak, de az -em-végű alakjukban tárgyasak, míg az mm-végűben bennható, sőt gyakran visszaható és szenvedő jelentésük van. Ilyen igék a következők : nyK. Silem BAM. 14. kP. (felem SZIL. 279. «fállen» és nyK. fiilám BAM. 14. kP. fielam SZIL. 279. «fallen» | kP. jörem «gördít» és jöram «eldől» SZIL. 57. [ K. Ny. kodem «hagy» és kodam «marad» SZIL. 83. BAM. 51. | nyK. lültem BAM. 72. kP. löltem SZIL. 114. «fölemel* és nyK. lültám BAM. 72. kP. löltam SZIL. 114. «fölemelkedik» j kP. pörtem «fordít» és jpörtam ((megforduló SZIL. 174. j nyK. kP. temem BAM. 144. SZIL. 245. ((megtölt)) és nyK. témám BAM. 144. kP. temam SZIL. 245. «megtelik».*) Vannak azután -lt képzős igék, melyek --em raggal szintén áthatok, míg mm véggel szenvedő jelentésűek. (L. 376. és 378-9.) *) Érdekes a kétféle jelentése ennek az igének: nyK. synd zem, syn d zem (RAM. 133.), synzém, nyJar. synd zém, kUr. sindzé'm, kCar. kM. sinnzé-m (WICHM. FUF. VI. 24.), kP. singem SZIL. 218. «sitzen, geblieben sein» és nyK. syndzam, syn d zám BAM. 133. kCar. sinjam, kP. singam SZIL. 218. «sich setzen, bleibenw. 4*
