Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - VI. 44

50 BEKÉ ÓDON. kumdádstdm «mind a hármunkat agyondobta» GEN. 13. || nyK. ^do'z^nndn «mind az ötünké)) RAM. 19. | nyK. fid0

zinyétdlan

«mind az ötüknek RAM. 19. || nyK. kudSnnan «mind a hatunké» RAM. 58. | nyK. kud§ndayitsdn «mind a hatotok közül» RAM. 58. Megjegyzendők még a 2. személy ilyen dativusi alakjai: nyK. koys

ta'nna

«mindkettőnknek)) RAM. 52. | nyK. koflan's

ét§ «mindkettőjüknek)) RAM. 52. 348. Még egyféleképen kifejezhetők a kollektív számnevek, és pedig úgy, hogy a számnévi határozó után -at «is» szócska járul; pl. kUr. kum§t§n-at iktak ulna «mind a hárman egyenlők vagyunk)) WICHM. 233. | nyK. nind k§'m§t§n-d't ken&t «mind a hárman mentek)) RAM. 62. | kE. kokton-at «mind a ketten», niliten-at «mind a négyen», luun-at «mind a tízen» BUD. CsT. III. 440. II. Az ige. Az igéről általában. 349. Már CASTEÉN és BUDENZ észrevette, hogy a cseremiszben kétféle igeragozás van; szerintük azonban csak az imperfectumban s a prseteritumban, s a imperfectumnak is csak az egyes számában. Pedig nemcsak ezekben, hanem úgyszólván az összes időkben és módokban megvan a kótfeleség, sőt a tagadó ragozásban és több esetben a szóképzésben is. Az egyik csoportban a jelen idő ragja: -em (-em), -et (-et), -a ('d), -ena (-ená), -eda (-edd), -at (tát). A másikban -am (?am), -at (-at), -es (-es), ~-§na (tdná), '-58a (-ddd), ~§t (-dt). Praeteritum három van a cseremiszben. Az I. jele -s; ezzel alakul az sem-végü igék múlt ideje. A Il.-é jésítés, illetve a tővégi magánhangzó redukáltra válása; ez az sara-végű igék képzője. A III. prseteritumjel -n\ ez előtt az ^em-végű igéknél e hangzó van, az sam-végűeknél redukált hang, a mely folyékony hang és magánhangzó után kieshetik. — Az imperativusban az --»végűeknél redukált hangzós tőhöz járulnak a személyragok, az ;am-végüeknél mássalhangzós tőhöz. Éppígy van a desiderativusban, conditionalisban s a tagadó ragozásban is az előbbi cso-