Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Németh Gyula: Egy mongol-török hangtörvény 401

Egy török-mongol haogtörvéuy. A török-mongol nyelvviszonyt ma még csaknem teljes homály fedi. Meg nem okolt feltevések, a dilettantizmusnak is •csak nagyon alacsony színvonalán álló nyelvészeti kísérletezések, hiányos és tökéletlen feljegyzések versenyezve járulnak hozzá ahhoz, hogy a ki elfogulatlanul s némi módszerességre törekedve fog a kérdés vizsgálatához, — nem szólva a részletkutatás egyegy újabb nagybecsű termékéről, — a semminél is kevesebbet találjon maga előtt. Á török-mongol összehasonlító nyelvtudomány a finnugor mellett szégyenletesen hátramaradt. Nálunk FOGAEASI ábrándos kísérletezései után és BÁLINT GÁBOR, szerencsétlen kutatásaival •egyidőben a fáradhatatlan BUDBNZ igyekezett lerakni ezen a téren is az alapokat, a melyeken a török-mongol nyelvtudománynak kellett volna felépülnie. «Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban» (NyK. III.) czímű dolgozata a mongol nyelvészeti kutatásokat is közelről érdekli s a NyK. XX. és XXL kötetében közzétett mandzsu ós mongol nyelvtani vázlatai ma is alapjául szolgálhatnak az ily irányú tanulmányoknak. Á tunguz dialektusokat is szándékozott ismertetni, mint ez mandzsu nyelvtanának bevezetéséből nyilvánvaló; sajnos, ezt a szándékát nem valósíthatta meg. BUDENZ után megszűnt nálunk az érdeklődés a mongolság iránt, míg aztán legújabban GOMBOOZ ZOLTÁN foglalkozott a török-mongol nyelvviszonynyal s írta meg «Az altáji nyelvek hangtörténetéhez)) czímű tanulmányát, mely a jelen dolgozatnak is sokképen volt segítségére.*) *) A külföld munkássága sera mutat sokkal szebb képet. Vö. GOMBOCZ Z. NyK. 35 : 242-3.