Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

400 ASBÓTH OSZKÁR. H.-nek a szót keresnie, ott meg is találta volna cóva alakban,, azaz hosszú ó-val! Tehát kár volt olyan nagyon bajlódni ezzel az ide sem tartozó szóval és a szláv nyelvben meg sem található «rövid» o-ból olyan mesterkélt módon kimagyarázni a magyar hosszú o-t. De nem csak hogy hosszú az o a szláv szóban, hanem egészen kétségtelen az is, hogy az elszigetelt szerb cóva szó, a mely magában a szerb nyelvben is igen ritka, más szláv nyelvben pedig merően ismeretlen, semmi egyéb mint a magyarból átvett csóva, a mint ezt már SIMONYI, a ki a magyar szót rég megmagyarázta, 1. Nyr. 32:477, helyesen sejtette — S. csak annyiban tévedett, hogy a szerb cóva szót hadikifejezésnek tartotta. Végül még egy apróságot! H. elmondja egyebek közt az ő o blok, o-kno-íéle «magyar» szótagolásának a védelmére, hogy (•kénytelen voltam egykori magyar No-vi-grád ejtését föltételezni, mert No-vig-rád tagolásban sohasem rövidülhetett volna *Novgrád>Nógrád-dá», 133. 1. Ha H. ismerné egy kicsit a szláv nyelveket, sohse törte volna a fejét azon, mikép jnthat Novigrad-bó\ egy magyar *Novgrád-hoz, hanem mindjárt szláv Novgrad-böi indult volna ki, a melynek szakasztott mása a híres orosz Novgorod és a melynek, ha csak a melléknév alakját tekintjük, édes testvére — Belgrád neve. ASBÓTH OSZKÁR.