Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

SZLÁV 0 > MAGYAR a. 399 nyelvészet elemeit, hisz folyton-folyvást hasznát fogja venni az újonnan megszerzett ismereteknek. Ha pedig eddig meg nem győztem arról, hogy a világnak legjobb módszere sem óvhatja meg az embert a legnagyobb botlástól, ha a tényállást nem ismeri, engedje meg nekem, hogy egy apróságon megmutassam, hogy hová vezethet az annyira földicsért módszer, ha nem párosul kellő tárgyismerettel. H. a III. fejezetben, a melyben ahhoz az eredményhez jut, hogy «állandóan nyilt szótagban maradó szláv o» a magyarban rendszerint a-vá változott, említi egyebek közt a csóva szót is, még pedig a lajstromban ilyen módon: «cova > csóva (Nyr. XIII. 365)»), magyarázni pedig a magyar szónak a szlávhoz való viszonyát így magyarázza: «A szl. cova-val szembenálló mai csóva kétségkívül eredetibb *csova alakból fejlődött (vö. a szabályos csávái alakot NySz.). Olyan hangsúly következtében való megnyúlás ez a *csova > csóva fejlődés, a milyent pl, a kokas ~ hokis, a próbál, vagy a jókora területen hallható -protestáns, professzor eseteiben is tapasztalhatunk)); 127. 1. Ha H. csak egy kicsit járatos lett volna a szláv nyelvészetben, tudta volna, hogy vannak szláv nyelvek, a melyekben a hangzók lehetnek hosszúak is, és hogy a horvát-szerbben meg a szlovénben a közönséges írás a hosszú hangzót nem külömbözteti meg a rövidtől, tudta volna azt is, hogy c szláv nyelvben o előtt nem keletkezhetett sohasem, hogy tehát egy szláv cova szó csak egészen specziális viszonyok közt keletkezhetett volna. Ha ehhez hozzá vette volna, hogy a forrás, a melyből ezt a cova > csóvá-t vette, a lehető leggyanúsabb,*) legalább is érdeklődött volna, hogy hát voltakép melyik szláv nyelvben találunk cova szót ós mikóp hangzik a szó a szláv nyelvben, hisz forrása még azt sem mondja meg, hogy miféle nyelvben kell azt a cova szót keresnünk. De minthogy e tökéletlen forrás elején azt olvassuk, hogy «a szláv alakok csaknem kizárólagosan a szerb és horvát nyelvekből valók», .1. i. h. 313. 1., első sorban horvát-szerb szótárban kellett volna *) Az akkor (1884-ben) még nagyon fiatal MUNKÁCSI, egy másik értekezése számára gyűjtve anyagot, találomra kiírogatott szláv szótárakból magyar szavakkal összecsengő szláv szavakat és SZAEVAS jónak látta, iiogy ezt az egészen értéktelen összeállítást kinyomassa. 26*