Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

398 ASBÓTH OSZKÁR. hatott volna agyában az a gondolat, hát ha a komornyik szóban nem csak a zárt második szótagban, hanem az első nyilt szó­tagban is azért maradt meg az o, mert később átvett szó! És ha egyszer ez a gondolat megvillant volna az agyában és a változatlanul maradt -nik (cseh és tót kiejtés szerint -nyik!) által megerősítést talált volna, akkor ez a gondolat nagyon is megtermékenyíthette volna H. fejtegetéseit, a melyekben hiány­zik a kellő történeti perspectiva. Hisz H. arról, hogy egy-egy szóban az o megmaradt, mert a szó talán később került a nyel­vünkbe, akkor, mikor az o > a változás már be volt fejezve, egy árva szót sem szól, hanem az olyan szavakról is, mint bos­nyák, kondér, muszka, koszperd{\), pokronta, úgy szól, mintha a kétségnek még árnyéka sem férne hozzá, hogy ezek a szavak egytől-egyig az Árpádok korában kerültek nyelvünkbe. Ez pedig már megint súlyos módszertani hiba. Nincs se ráérkezésem, se kedvem, hogy az egész kérdést minden apró-cseprő árnyalatával, száz meg száz adatával, nyelv­történeti és földrajzi variánsaival töviről-hegyire végig tárgyal­jam, de erősen reménylem, hogy az újra fölvetett kérdés nem fog egyhamar nyugvóponthoz érni, akad talán H. álláspontjának védője is, MAEIANOVICS p. o. «jeles» értekezésnek mondja H. dolgozatát, 1. Nyr 41 : 238, és bizonyára hajlandó ezt az Ítéletét meg is okolni, ha mások azt vitatják, hogy ez az értekezés alapjában elhibázott. Bármennyire sajnálom, hogy H. kollégám­nak, a kinek nyelvészeti értekezéseit mindig a legnagyobb figye­lemmel és nem egyszer okulással olvastam és a kitől még sok jeles munkát várok, meg kellett mondanom, hogy ezt az érte­kezését elhibázottnak tartom, mégis csak jót reménylek ebből is. H. egymásután két nagyobb értekezést írt, a melyekben a szláv nyelvekből átvett magyar szavak főfőszerepet játszanak, mégsem restelli bevallani, hogy «szláv nyelvészeti ismereteim jóformán egyenlők a semmivel)), sőt még élesebben hangsú­lyozva azt mondja, hogy a most szóban forgó föladat megoldá­sára «különösebb szláv nyelvészeti ismeretekre egyáltalán nincs szükségünk)), 116. X. Az én legfőbb óhajtásom az, hogy EL, ha már neki okvetetlenül meg kell én rám haragudnia azért, a mit a tudomány érdekében kötelességemnek tartottam itt kifejteni, az ő fényes tehetségeivel sajátítsa el egy bizonyos fokig a szláv

Next

/
Thumbnails
Contents