Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

398 ASBÓTH OSZKÁR. hatott volna agyában az a gondolat, hát ha a komornyik szóban nem csak a zárt második szótagban, hanem az első nyilt szótagban is azért maradt meg az o, mert később átvett szó! És ha egyszer ez a gondolat megvillant volna az agyában és a változatlanul maradt -nik (cseh és tót kiejtés szerint -nyik!) által megerősítést talált volna, akkor ez a gondolat nagyon is megtermékenyíthette volna H. fejtegetéseit, a melyekben hiányzik a kellő történeti perspectiva. Hisz H. arról, hogy egy-egy szóban az o megmaradt, mert a szó talán később került a nyelvünkbe, akkor, mikor az o > a változás már be volt fejezve, egy árva szót sem szól, hanem az olyan szavakról is, mint bosnyák, kondér, muszka, koszperd{\), pokronta, úgy szól, mintha a kétségnek még árnyéka sem férne hozzá, hogy ezek a szavak egytől-egyig az Árpádok korában kerültek nyelvünkbe. Ez pedig már megint súlyos módszertani hiba. Nincs se ráérkezésem, se kedvem, hogy az egész kérdést minden apró-cseprő árnyalatával, száz meg száz adatával, nyelvtörténeti és földrajzi variánsaival töviről-hegyire végig tárgyaljam, de erősen reménylem, hogy az újra fölvetett kérdés nem fog egyhamar nyugvóponthoz érni, akad talán H. álláspontjának védője is, MAEIANOVICS p. o. «jeles» értekezésnek mondja H. dolgozatát, 1. Nyr 41 : 238, és bizonyára hajlandó ezt az Ítéletét meg is okolni, ha mások azt vitatják, hogy ez az értekezés alapjában elhibázott. Bármennyire sajnálom, hogy H. kollégámnak, a kinek nyelvészeti értekezéseit mindig a legnagyobb figyelemmel és nem egyszer okulással olvastam és a kitől még sok jeles munkát várok, meg kellett mondanom, hogy ezt az értekezését elhibázottnak tartom, mégis csak jót reménylek ebből is. H. egymásután két nagyobb értekezést írt, a melyekben a szláv nyelvekből átvett magyar szavak főfőszerepet játszanak, mégsem restelli bevallani, hogy «szláv nyelvészeti ismereteim jóformán egyenlők a semmivel)), sőt még élesebben hangsúlyozva azt mondja, hogy a most szóban forgó föladat megoldására «különösebb szláv nyelvészeti ismeretekre egyáltalán nincs szükségünk)), 116. X. Az én legfőbb óhajtásom az, hogy EL, ha már neki okvetetlenül meg kell én rám haragudnia azért, a mit a tudomány érdekében kötelességemnek tartottam itt kifejteni, az ő fényes tehetségeivel sajátítsa el egy bizonyos fokig a szláv