Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

SZLÁV O > MAGTAR (7. 397 hobotnica, popion, *opléni-, és okno kérdéses o-ja magyar *o-blok, *o-brok, *o-bráz, *o-broncs stb. szótagolás következtében vált a-vá» és még folytatja: «Nyelvjárásilag még pokrócz és potroh mellett is találunk így magyarázható pakrócz (MTsz.) és patroh (NySz.) alakot» 133. 1. Már magában az a körülmény, hogy H.-t az ő elmélete ilyen erőszakos következtetésekre kényszeríti, azt bizonyítja, hogy helytelen utakon jár, hogy végeredményéhez nem jutott higgadt, óvatosan lépésről-lépésre haladó következtetések alapján. Nem tudom, milyen módon állította össze H. anyagát, meglehet, hogy véletlenül elkerülte figyelmét egyik-másik ide tartozó szó, meglehet, hogy készakarva is mellőzött egy-egy adatot, hisz oly szűkszavú sok tekintetben, hogy nehéz eljárásáról tiszta képet alkotni magának. Hogy elkerülte figyelmét p. o. a paszta szó, azt értem, hisz MIKLOSICH nem tud ennek szláv eredetéről még semmit; másrészt bizonyos, hogy egy postathból lett magyar pasztát, a melyből a magyar, mert tárgyesetnek érezte, paszta nominativust vont le, arról tesz tanúságot, hogy az o állandóan zárt szótagban is a-vá vált, mert a mint H. az ábráz(at) szót egy még élő abráz(at)-ból magyarázza, ezt pedig obrazi>-h(A, úgy kell a pasztát is régibb pasztát-ból magyaráznunk. Nem változtatna a dolgon semmit, ha MELicnnek volna igaza, a ki azt hiszi, hogy ón hibásan magyaráztam a szót postatb-ból, és hogy az bolgár posta mása, 1. MNyv. 8 : 153, akkor is csak azt vallaná a magyar szó, hogy de bizony nyíltabbá vált a szláv o zárt szótagban is; no de M. ezúttal is csak azt bizonyította, hogy nagy tudása mellett is gyakran egészen elemi kérdésekben sem tud eligazodni, a mint ezt a Nyelvtudomány novemberi füzetében majd ki fogom mutatni. Mondom, nem csodálkozom azon, hogy H. figyelmét elkerülte a paszta szó, a melynek a Nyelvtudomány I. kötetében külön czikkecskét szenteltem, de fölötte csodálkozom, hogy észre nem vette a kom rnyik szót, csodálkozom rajta és nagyon sajnálom, mert ez könnyen figyelmeztethette volna egy szempontra, a melyről értekezésében egészen megfeledkezett. H. a III. fejezetben, a hol az ((állandóan nyilt szótagban maradó szláv o»-ról szól, fölemlíti egyebek közt a szláv komora-ból lett kamara szavunkat, ha ehhez hozzá mérte volna a komornyik szót, önként fölvillan-Nyelvtudományi Közlemények. XLl. 26