Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

SZLÁV 0 > MAGYAE a. 395 szerb kondír (régibb konder)-ból származottnak tekinthetjük, mindaddig, míg H. be nem bizonyítja, hogy ez az űrmérték már az Árpádok korában is ilyen nevet viselt a horvát-szerbeknél (eddig csak a XV. sz.-ból ismerjük) és hogy ez a név már akkor elterjedt a magyarokhoz. A muszka szóról talán H. sem hiszi, hogy olyan nagyon régi átvétel; az első adat rá, a melyet H. forrása, MELICH, idéz a XVI. sz. második feléből való, 1. MNyv. 5 : 342. A paiozsnak szót H. helyesen egy szláv poloénik-ból magyarázza, látszólag ez kitűnően meg is felel annak az eredménynek, a melyhez H. jutott: a szláv o-nak itt mintha valóban nyilt szótagban a, zárt szótagban o felelne meg. Hogy a paiozsnak mellett mutatkozó polozsnak alak fejlődését mikép képzeli H., azt elmondja a 126. 1. vagy voltaképpen nem mondja el, de ehhez itt nincs semmi közünk, nem is tartom annak az első szótagban is jelentkező o nak a magyarázatát olyan nehéznek mint H. De vájjon a paiozsnak—polozsnak második szótagjában hangzó o valóban azt bizonyítja, hogy a zárt szótagban álló szláv o megmaradt o-nak? Dehogy bizonyítja, hisz csak közelebb szemügyre kell a szót venni és menten az a gyanú merül föl, hát ha a palozsnak-b&n a második szótag o-ja nem állt-e eredetileg - a harmadik szótagban, hisz a szláv -niteh képzőbokornak rendszerint -nok, -nők felel meg a magyarban, nem pedig -nak, a paiozsnak tehát hangátvetós következtében keletkezhetett egy a szláv polóznik-kol szemben várható *palazsnok-ból, vö. palasnyok Marosszék és Küküllő mell., 1. MTsz. Egyébiránt nagyon érdekes szláv szempontból is, hogy a magyarban a paiozsnak mellett van még palozsna és polozs, pálos szláv eredetű kifejezés a fészekben hagyott tojás illetőleg üres tojáshéjra más-más földrajzi elterjedéssel, ámbár biztos határt nem lehet az egyes területek közt vonni. Az apostol szót a legeslegelején kellett volna említenem, annyira világos, hogy nem szól H. elmélete mellett, de mert szintén magában álló eset, a vége felé szorult. H. nem szól róla egy árva szót sem, mintha minden a legszebb rendben volna, pedig MBLiCHre hivatkozik, a ki azt tartja, hogy a mai apostol régibb alakja apastal volt és a ki a következő módon foglalja össze véleményét: «Én tehát azt hiszem, hogy az