Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

392 ASBÓTH 0SZKÁE. sen erőszakosnak találom, mert az o tudvalevő dolog épp olyan jól keletkezhetett volna av-ból is, hisz maga H. a pondró-t szl. pondrav-ból magyarázza, a posztó-t pedig *postav-hó\, az meg éppenséggel nem valószínű, hogy a pokrócz közvetetten ül *pokrovcra, «vagyis zárt szótagban o-val való alakra megy vissza». El sem tudom képzelni, hogy H, mikép ejtené ezt a *pokrovc szót, valóban zöngés v-vel zöngétlen c előtt, vagy talán *pokro/c-nak ?! Nem sokkal egyszerűbb, ha *pokrouc ejtést teszünk fól, a melyben igaz azután az o már nem állt volna «állandóan zárt pzétagbaio) (*pokrou-eot}

*pokrou-con, *pokrou-cok),

csakúgy mint H. is helyesen mondja, hogy a szláv bojnik-h&n az o nem állt zárt szótagban, és azért sorolja az «állandóan nyilt szótagban maradó szláv o» ezímű lajstromba, egészen rendjén valónak is találja, hogy belőle nbajnok [olv. bainok]» lett. A mondottak alapján a póráz szót határozottan kivetendőnek tartom a lajstromból, a pokrócz fölvételét is nem az ou-hól lett ó miatt tartom jogosnak, hanem kizárólag azért, mert az első szótagban álló szláv o «állandóan zárt szótagban» megmaradt o-nak. De vájjon megmaradt-e? Hisz a régi nyelvben pokrócz mellett pakrócz-ot is találunk: az OklSz. egy az 1544. évből való oklevélben két pakroivcz alak van idézve, 1. lazsnak-pokrócz és szűr-pokrócz a., későbbi adatokat találni a NySz.-ban. Ma ezt a pokrócz alakot csak elvétve találjuk a Dunán túl, de nincs semmi okunk ezt az alakot fiatalabbnak tartani a pokrócz alaknál, hisz állandóan zárt szótagban is a-vá változott az o sok más esetben is: oblok > ablak, obráz > abráz(at) > dbráz(at), obrusT* > abrosz stb. stb. és a-vá vált a pokrócz-hoz egészen hasonló esetben a podkov > patkó-ba,n. A pokrócz tehát, ha csak külömben azt tapasztaljuk, hogy o zárt szótagban is a-vá szokott változni, könnyen magyarázható assimilatio útján régibb pakrócz-hől. Hogy H. is, ha nem jutott volna, mert helytelen alapból indult ki, az ellenkező föltevéshez, mint a melyet én tartok helyesnek, a pokrócz első o-ját bizonyára hasonulás következtében keletkezettnek magyarázná, azt egészen kétségtelenné teszi a III. fejezetben található nmotovilo > matóla» példa, 1. 122. 1. Hogy a matóla mellett van motóla illetőleg motolla, azt H. egy árva szóval sem említi, annyira biztos benne, hogy a matóla az első sorban várható alak, hogy tehát a motóla—motolla csak később,