Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

SZLÁV 0 > MAGYAR a. 393 hasonulás következtében lett alak. És ebben H.-nek kétségtelenül igaza van. Vájjon ebből a későbbi motóla-ból keletkezett-e egyes vidékeken dissimilatio útján újra matóla, a mint azt GOMBOCZ legújabb művében állítja,*) azt itt nem vizsgálom, de ugyanazon a jogon, a melyen H. a motóla-t matóla-ból magyarázza, magyarázom én a pokrócz, pondró, posztó szavakban az első szótagban álló o-t hasonulás útján a-ból keletkezettnek. Minthogy a potroh-nak írt szót potró-.nak ejtjük és a PPBl.-ban patroh alakot találunk, nagy kedvem volna ezt a szót is ide sorolni; nem is az első szótagban mutatkozó o megértése okoz nehézséget, hanem inkább a második szótagban található, a melylyel H.-nek az V. fejezetben kellett volna foglalkoznia, a mit azonban elmulasztott. Ebben a kapcsolatban kívánom fölemlíteni a porkoláb szót is, a melyet az OklSz, 1398-ból Parkolaah alakban említ, és a pozdorja szót. Hogy ^ pozdorja szóban a második szótagban álló o régi a-ból lett olyan alakokban, a melyekben á következett (pozdorját, pozdorjás), az egészen kétségtelen, hogy az első szótagban álló a azután a második szótagban keletkezett o-hoz hasonulhatott, azt én igen valószínűnek tartom, csak bajos dolog itt arra hivatkozni, hogy pazdorja alak még ma is széltiben ismeretes, mert tót és szlovén vidékeken ez az a abból is magyarázható, hogy a szomszédos szláv nyelvben is a pozdorja megfelelője bizony-bizony pa- és nem po- szótagon kezdődik, a minek okát a szláv nyelvészet könnyen megadhatja. H. mintha ilyen hasonulást nem tartana valószínűnek, legalább a III. fejezetben a nosilo-hól lett nyoszolyá-n&k első o-ját ugyan régibb a-ból hajlandó magyarázni, idézi is az OklSz.-ból a naszolya alakot, de magyarázás közben sajátságos ingadozást árul el, 1. 126. 1. Egészen közel áll az utoljára tárgyalt esetekhez egy szó, a melyhez azért nehezebb hozzászólni, mert egyetlen egy helyen fordul elő, értem a pokronta szót. «Csak a Schlágli Szójegyzék-*) «11 §. Seit dem 13—14. jh. ist das betonte o vor dem langen ó der zweiten (bezw. dritten) silbe auf ziemlich grossem sprachgebiete in a {•= a) übergegangen: olló > álló MTsz.; hordó > liardó Moldau; motóla> matóla MTsz.» 1. Die bulg.-türk. Lehnwörter in d. ung. sprache. Helsinki 1912, 147. 1.