Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

382 ASEÓTH OSZKÁB. kell vonnunk ennek a következményeit és hasonló hangfejlődést lehetségesnek, talán részben szükségesnek kell tartanunk más nyelvekből átvett szavaknál is. Az egyik, nevezzük p. o. MELICH-nek, igen fontosnak tartja a magyar nyelvbe átment szláv, szavak tanúságát és azokból azt olvassa ki, hogy magában a magyar nyelvben az o idővel nyiltabb hanggá, a-vá lett, a másik kétségtelennek tartja, hogy az ótörök o megmaradt a magyarban is változatlanul o-nak,*) pedig áttörök nyelvből átvett szavaknak tanúságát mindenek fölött állónak tartja. «A magyar hangtörténet közvetett forrásai közül is, mondja GOMBOOZ, nyelvünk honfoglaláselőtti, bolgár-török elemeit kell első helyen említe-. nünk, nemcsak azért, mert ezek a magyar nyelv legrégibb jövevényszavai (legelső nyelvemlékünket legalább harmadfél századdal megelőzik), hanem azért is, mert az átvett török szavak hangalakját aránylag pontosan megállapíthatjuk, s így a belőlük vont következtetések biztos alapon nyugosznak», MNyv. 8: 98. 1. A magyar nyelv készülő etymologiai szótárában, a melynek kidolgozását az akadémia jogos megnyugvással bízta MELICH és GOMBOOZ kezére, a fönt említett megalkuvás alig tüntetheti majd el a két szerkesztő eltérő álláspontját és zavarólag fog hatni a be nem avatott használóra, pedig mi erősen számítunk ezekre is, hisz a magyar nyelv szófejtő szótára nem készül csak szorosan vett nyelvészek számára. De nem foglalkozom e helyt a törökből vagy más idegen nyelvből átvett szavainkkal, a finnugor eredetűekkel természetesen már éppenséggel nem, hanem maradok a szláv nyelvekből származó szavak körében, és még itt sem ígérhetem, hogy a kérdést előbbre viszem, hisz első sorban csak azért szólalok föl, hogy egy lépést visszacsináljak, a melyet HOBGEB, meggondolatlanul előre tett. Eddig legalább annyiban egyet értettek a magyar nyelvészek, hogy szláv o-val szemben a régebben, tegyük az Árpádok korában átvett szavainkban a várható; ha ilyenkor mégis o-t találtunk, azt egy a *) L. GoMBocznak «A magyar magánhangzók történetéből)) czímű. értekezését: «a magyarban mind a bolgár M,-nak, mind az o-nak o felel meg» MNyv. 8:102, és nemrég megjelent nagy munkáját «Die bulg.-türk. Lehnwörter in d. ung. Spr.» Helsinki 1912: «Im ungarischen bleibt urtürk. o im ganzen unverándert und wird auch in den áltesten sprachdenkmálern — fást ohrie ausnahme — mit o bezeichnet», 147. 1.