Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Kara Ferencz: Északi-osztják határozók - I. 1

% KARA FERENCZ. rag functiójáról így ír: «Das ostjakische ist, wie erwáhnt, an casus weit ármer als das wogulische; bezeichnend ist die tatsache, dass die bearbeiter bezüglich der zahl und des wertes der casus durchaus nicht übereinstimmen; es zeigt das, abgesehen von dialectischen verschiedenheiten, wie wenig fest diese elemente grossenteils sind; m

hiernach möchte man fást VOLOGODSZKI recht gebén und nur die zwei ostjakischen universalcasus a und na anerkennen, einen indifferenten ortscasus, illativ, allativ, dativ, factiv . . . vertretend. a, und einen ruhecasus na, der allén beziehungen der örtiichen ruhe, dem instrumentalverháltnisse, dem essiv-factiv, nach CASTRÉN auch dem adessivartigen possessiv == bei, d. h. in jemandes besitze dient; im obdorskischen dialecte überwuchert dieses suffix derart auch seinen nebenbuhler, dass es in ganz unfinnischer weise sogar die sonst festgehaltene scheidung von ruhe und richtung völlig missachtet, alsó als inessiv (adessiv), illativ, allativ, instrumental, comitativ, casus agentis im passivsinne. . . auftritt, und neben ihm a kaum noch in halb erstarrten adverbialformen oder postpositionem fortvegetirt. Mir ist es nicht zweifelhaft, dass a das allgemein finnische indifferent örtliche a (ga, ka) darstellt, na das noch weit haufigere, der idee der ruhe mehr zuneigende n enthált.o WINKLER helyesen mutat rá a -na ragnak az osztjákban, különösen az obdorszki dialektusban kifejtett rendkívüli fontos szerepére és páratlanul széleskörű elterjedésére, azonban túloz, midőn azt állítja, hogy a lativusi -a (~\) csak megcsontosodott határozós szerkezetekben és névutókban «vegetál». Annyi bizonyos, hogy korántsem lehet ez utóbbi rag használatának gyakoriságát az előbbivel összevetni, azonban így is elég fontos szerepet tölt be. így például egyéb lativusi és locativusi jelentésein kívül a transiativusi jelentés kizárólag az ő dominiuma, és korántsem lehet a valóban csak a névutókban és egyes határozószókban előforduló ablativusi -Z-lel vagy az ~s (-is, -as) raggal összehasonlítani. Az ugor nyelvközösség korában kifejlett locativusi -t rag az osztjE. nyelvjárásnak ama területéről, a melyről a jelen értekezésben feldolgozott szövegeink valók, nyomtalanul elveszett, s használata a magyarban is meglehetősen szűk körre szorult, ellenben annál nagyobb tért hódított maga-