Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén népköltészeti mutatványok - I. 275

ZÜKJÉN NÉPKÖLTÉSZETI MUTATVÁNYOK. 285 # ' (

.

«mii-n§ tek§d loi?» a me sui: «zerkal§§ sera kán UétUistis. 50 sera kánis t'ééHüsistis, '. éerkal§s§ 2ug§dis i men§ sadmgdis, mene tom§s sad'mgdis, musukkgd jansedis.)) A piros virágok elhullottak, nincs kinek felszedni. Nekem el kell mennem a zöld rétre. 5 Nekem látnom kell az én kedvesemet. Meg kell őt hinom magamhoz, mulatni (tkp. ülni). ; * Az én kedvesem megigórte, 10 hogy eljön hozzám látogatóba. Éjfél után egy órakor (hozzám) repült egy kedves galamb. Eepült a házamra, a házról a lépesőre, 15 a lépesőről az ablakomra. «Kelj föl, kedvesem, kelj föl, drágám, ébredj föl álmodból. Én jöttem hozzád, kedvesem, nyisd ki nekem az ajtót. ' 20 Ha nem nyitod ki, életem gyönyörűsége, az ajtót, nyisd ki akár az ablakodat.)) Hamar fölugrottam, végigfutottam a pitvaron, végigfutottam az új pitvaron. 25 Kinyitottam az ajtót, elébe mentem kedvesemnek. Fehér kezénél fogtam, száját csókoltam. Száját csókoltam Nyelvtudományi Közlemények. XLI 19