Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén népköltészeti mutatványok - I. 275
282 FOKOS DÁVID. veékid kigdis kutis. a m§d kinas kutlis, s§l§m berdas top§dis, 15 musa torj§n suis. «ok-pe, menam musa nilgi, zbiUs-e, te tubitan men§ f» — nme-kg teng og tubit, me te bérié og vgtlis.v 20 ivlain it dzid jugid, jen-e£-kuin páskid kia. •— npgra me-dinis munni dgva niv ding. d§va nilis abu meis 25 mit Ua t d&ik ni burdzik. sijggn-ke burdMk, mii matindzik ol§, unais gesfitgdg i^dzidMika koznalg, 30 i iéeskiddzika okal§.» A veteményes kertben káposztát gyomlál a leány, nagyon fehéret, nagyfejűt. És odajött a kapuhoz a legény, «Isten segítsem)-t hozott. 5 «Isten segítsen, szép lányom, káposztát gyomlálni.» Nem alkudozik a káposztára, a szép leányt csókolja. Nem is vette meg a káposztát, 10 a szép leányt szerette. Magához vonta (maga mellé állította), jobb kezénél fogta, másik kezével meg átölelte, szívéhez szorította, 15 kedvesének mondotta. «0 •— mondja — én kedves leányom, igazán szeretsz-e engem?» — «Ha én nem szeretnélek,
