Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar -n személyrag 237

A MAGYAR -?l SZEMÉLYRAG. 239 kétféle alak j-je azonos, és a hangtani helyzetben sincsen semmi külömbség. Ellenben könnyen megérthetjük ezt az eltérést, ha a fölszólító módbeli -j nem azonos eredetű a személyragok -jjövel, a hogy az eddigi fölfogás tartja. SETALA. szerint ((legcsekélyebb bizonyíték sincs arra, hogy ;a -j eredeti módjel (vagy időjel) volna, mely a finnugor k «<> jnek felelne meg (hogy adjon, menjen ered. *adyo-ion, *mé'n%eien képviselője volna); ilyen magyar megfelelése soha sincs a finnugor k-y hangnak». — Hogy a fölszólító mód -jf-jét eddig eredeti módjelnek tekintettük, az tudvalevőleg részint azon alapszik, hogy a legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék korától kezdve ilyenül szerepel, részint a finn -ka-, -ka- módjellel és Ip. meg md. megfelelőivel való azonosításon. Az igaz, hogy fgr. k «*» ?--nek magyar j megfelelőjét tőszavakban nem lehet kétségtelenül kimutatni, mert a régi irodalombeli teiendetec, ijdndunk, feyam-félékben (vö. NyH.* 32-^33) levő i, j, y-t (— i) másnak is lehet tekinteni; de bizonyos képzős és ragos alakokban mégis találunk ilyen- megfelelést. Nevezetesen ilyen eredetű j (o: i) van szerintem a régi nyelvbeli tanojt-iéle alakokban, a melyek korábbi tanoyt-íé\ékbŐ\ valók (vö. tonohtuananac GyulGl., tarsoht stb. NyH.4

67,75); ezeknek a

-yt-je kétségkívül megfelel a cser, -kt-nek (pl. tunSktem 'tanítok5

) és a md.

-ft-, -ví'-nek (pl. tonaföms, tonavíoms 'tanítani, szoktatni5

), a mely két utóbbi (-/í4 ~vfr~) korábbi ^-^ű-ből fejlődött, s ugyanez a *-yt- volt szerintem a m. -jt- < -yt-nék is egykori megelőzője. Ugyancsak fgr. (k **») 7-re visszavihető -%>-j (o: i)-t láthatunk a régi és a népnyelvbeli mezejtelen < mezechtelen-hen (NySz., OklSz., MTsz.; — vö. Tog. masi '[ruhát] ölt, öltözik5

) és társaiban (vö. NyH.* 79). Nemkülömben a beljebb, kijjebb, följebb (belyeb, bellyeb, killieb, killyeb, felyeb, fellyeb stb. NySz., OklSz.) < Helé'iebb, *kiveiebb, *föléiebb lativusokban, a melyeknek -|-jét éppúgy lehet fgr. (k ~) r, mint fgr. (s ~) z képviselőjének tartani (vö. NyH.* 126; ÁH. 168). Tagadhatatlanul igen érdekes és elmés SETALA barátomnak az a föltevése, hogy a leszen <^> Ion-félék -szén ~ -.. w-jéhen a finn 'ksen *** ~hen viszony (pl. peseksen ^ pesiheri* megfelelőjét láthatjuk; de erre legyen szabad megjegyeznem azt, hogy a fgr. ks ~ m. sz hangmegfelelés, a mely S. szerint egészen szabályos, 16*