Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar -n személyrag 237
238 SZINNTEI JÓZSEF.f f * lyek a 3. szem. -ai, -ei és később -jai, -jei-végűekből kiindultak: -aim, -eim, -aid, -eid, majd később -jaim, -jeim, -jaid, -jeid stb. A mordvinban az -an, -at stb.-végű ind. prsesecs-alakokból: vanan 'nézek', vanat 'nézel3 (igető: vano-) keletkezett a vano-zo 'nézzen' alapján a vanozan 'nézzek', vanozat 'nézz' stb. alak. Ha mármost a magyarban a kiindulás a vár-jon, kér-jen-íéle alakokból történt, s az újak — mondjuk — a várok, kérek, vársz, kérsz stb.. ind. praesens-alakokból formálódtak, akkor bajos megérteni azt, hogy a fölszólító módnak 1. és 2. személyü alakjai miért olyanok, a milyenek, mert a vár-jon, kér-jen szerint ilyenféléket várhatnánk: egyes sz. 1. vár-janok, kér-jenék*) « « 2. vár-jcnsz, kér-jénsz többes sz. 1. vár-janunk, kér-jenünké) « « 2. vár-jontok, kér-jénték. A várjak, kérjek, várj, kérj stb. 1. és 2. szem. alakoknak a vár-jon, kér-jen-ié\ékbő\ való kiindulását csak úgy lehetne elképzelni, hogy a nyelvérzék ezeket idő jártával így elemezte: vár-jo-n, kér-je-n, s az egykori személyrag előrészét a fölszólító mód jelének, utórészét pedig az egyessz. 3. személy ragjának érezte. Ez természetesen csak úgy volt lehetséges, ha más igealakokban volt -n személyrag. Már pedig ilyen személyrag SETALA fölfogása szerint nem volt. Az ikes és a tárgyas ragozású igealakokról SETALA nem szól, s így nem tudni, hogy miképpen fogja föl a 3. személybeli -jék (pl. múljék) és -ja, -je (pl. várja, kérje) végzetnek a -jon, -jen személyraghoz való viszonyai Van azonban a fönnebb említetten kívül még egy nehézség. Ha azt teszszük föl, hogy a fölszólító mód egyessz. 3. szem. alakja csak az igetőből és a -jon, -jen személyragból áll, akkor bajos megérteni azt, hogy a í-végű igék fölszólító módjában miért van cs, ccs vagy ss, ellenben a tárgyas ragozású ind. prsesensben ty és tty, pl. bontson, bontsa: bontja; tartson, tartsa: tartja ; tanítson, tanítsa : tanítja; lásson, lássa: látja ; forgasson, forgassa: forgatja, •— holott a szóbanforgó föltevés szerint a ) Vö. várjon, kérjen «>-» várjanak, kérjenek.
