Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Kara Ferencz: Északi-osztják határozók - II. 145

Északi-oszíják határozók. (Második közlemény.) B) Liativus. 1. Helyhatározók. a) Határozószók. udtna bla! menj odébb! 36 : 364. j %onttí-%o so/men uol sasna láillem menekülő férfi lépte helyén félre állok 39. | l-ivya iuwndiiisíjdn katni maní

S9

i

y9?i

együvé jöttek, kétfelé mentek 37 : 269. Névmási tőből: mii támbina pitti mur at iil a sapkán innen esett nép hadd jöjjön 36 : 377. Közel, messze: % 0119 n mands, mola uánna mands, lou nox-kihmdds messzire ment vagy közelre ment, ő hirtelen fölkelt 37 :265. | kát kur eudlt katlman iorl ioydtti % ouátna ioyoé-lvskdlU a két lábánál fogva megragadva olyan messzire dobja vissza, a mennyire csak bírja (tk. ereje érő messzeségre) 38 : 115. b) Sublativus. Föld, tenger, folyóvíz: kurydlál mouna ant %aihydn lábai a földre nem érnek 38 : 313. | laudy %oi mouna pidds a lovas ember a földre ereszkedett (tk. esett) 37 : 57. | si idyydlydn yat-%arina pon'sdlí a vedreket a szoba földjére tette 38 : 319. | sidi manddn eudlt sár 9 én a ioydtsdydn a mint így mennek, tengerre jutnak 36 : 360. | %á{3lal, molailal-telna manmdl iubina uulfiaslna pitsdt ladikjaikkal, miükkel mentek és aztán a nagy folyóágra jutottak (tk. estek) 38 : 139. | Nyelvtudományi Közlemények. XLJ. 10