Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV 0 ~ MAGYAR a KÉRDÉSE. 143 -esetében az n) eltűnése okozta. De miért vált az o a kanca, kapca, kapta, Taplóca esetében a-vá és miért maradt meg a kopja, morva, polca, ponyva, Tapolca, targonca esetében o-nak? — Azt hiszem, hogy a válasz nem nehéz. Ha meggondoljuk, hogy az o után mind a hat szóban á következhetik {kopját, morvák .stb.), s ha azt látjuk, hogy kopja, ponyva, targonca mellett csakugyan ki is mutathatók a kaplya (OklSz.), panyó (MTsz.), tar(janca (NySz., CzF.) alakok, akkor jogossá válik az a föltevés, hogy az o itt is csak a következő á hatásának tulajdonítandó, éppen úgy, mint a már előbb tárgyalt kosár, mocsár, laboda, -szapora-félékben. Hogy morva, polca és Tapolca mellett ma már nem tudjuk kimutatni az eredetibb a hangú mellékalakokat is, az aligha tekinthető e föltevés akadályául. Azt hiszem tehát, hogy mindez esetekben a nyilt o előbb szabályosan a-vá vált, ez az a aztán a következő nyilt szótag rövid magánhangzójának kiesése után zárt szótagba jutott, s végül a ragos alakok a-jának hatása következtében, szórványos ,hangváltozás eredményeként több esetben o-vá változott. * * * Az eddigiekben azt hiszem sikerült eléggé megvilágítanunk, liogy milyen föltételektől függ az, hogy egy-egy régi szláv jövevényszavunk o hangjának ma a, vagy pedig o (esetleg valamely más magánhangzó) felel-e meg. A régi szláv jövevényszavainkbeli o hangtörténetének teljes megvilágítása czéljából most már •csak két kérdésről kellene még szólnunk. Arról, hogy milyen módon tűnhetett el a magyarban egy-egy ilyen eredetű o (mert ilyen esetek is vannak, pl. kamra, kolbász, Zsitva stb.), s arról, hogy milyen korban történt meg az o-nak nyíltabbra válása. Az előbbi kérdéssel azonban már foglalkoztam «Egy ismeretlen magyar hangtörvény» ez. nem régen megjelent értekezésemben <NyF. G5), azt pedig már régóta tudjuk, hogy nyelvemlékeink a mai a helyén álló hangot az Árpád-kor vége felé kezdik az addig használt latin o betű helyett a latin a betűvel jelölni, s hogy ez a jelölés az Anjou-kor folyamán válik általánossá. S ez ebben a specziális esetben csakis azt jelentheti, hogy az o > a hangváltozás is abban a korban, t. i. a XIII—XIV. sz.,ban ment végbe. Mert igaz ugyan, hogy SZINNYEI általában na-