Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV O rs> MAGYAR a KÉRDÉSE. 141 maradandóbb psychologiai hatást gyakorolt. Teljességgel reménytelen volna tehát az a vállalkozás, mely minden egyes ilyen esetben meg akarná magyarázni, hogy miért fejlődött az o hangtörténete éppen ebben s nem abban az irányban, s azért az előbbiekben magam is éppen csak néhány olyan példa bemutatására szorítkoztam, a melyeknél mégis némi valószínűséggel mutathatunk rá a fejlődés irányát befolyásoló okra. Azt hiszem, hogy már az eddig fölhozottak is elég valószínűvé teszik magyarázatom helyességét, de erős bizonyítéka ennek az én véleményem szerint továbbá még azon körülmény is, hogy a ma hangzóvesztő szótöveknek (pl. akol, bútor, szobor stb.) kieshető o-ja nem vált nyíltabbra. Ez az o t. i. vagy megvan (pl. akol, akolban, akolba stb.) — és akkor természetesen zárt; vagy nincsen meg (pl. aklot, aklom stb) — és akkor persze nyíltabbra sem válhatott. Az igaz, hogy éppen a például idézett akol szónak az OklSz. szerint valamikor akal mellékalakja is volt, de az Akaluta összetétel és az Akalos személynév (ha csakugyan a. m. e

aklos') egészen szabályos fejlődésűek, mert hiszen második o-juk nyilt szótagban állott, s így csak azt bizonyítják, hogy az a két nyilt szótagos hangtörvény (a potiori fiat denominatio), melyet a Nyr. XXXIX—XL. kötetében ismertettem, még nem érvényesült volt az egész magyar nyelvterületen, mikor a nyilt szótagbeli o>a hangváltozás megindult. A mely mai hangzóvesztő szó tehát akkor még nem volt hangzóvesztő, abban azidétt még éppen olyan módon váltakozhatott a (ma kieshető) o a-val, mint a *bob ~ babot típusú szavakban. Tehát pl. akol, akolba, okolnak ~ Makalot, *akalok, akalos, akaluta stb. Az OklSz.-nak 1346. évi Nyr akal adata emléke lehet annak a hosszabb-rövidebb ideig tartó ingadozásnak, melyet minden, a belső analógia hatása következtében az egyik vagy a másik fok javára történő teljes kiegyenlítődés folyamatában okvetetlenül föl kell tételeznünk. Olyan nyelvjárásból vagy olyan leírónak egyéni nyelvéből való lehet, melyben *akalot, *akalok, akalos, akaluta hatása alatt a szabályosan akol alakú alanyesetbe is behatolt az a. A szl. okol-bö\ való m. akol-iól még megjegyezhetjük, hogy egyetlen képviselője egy külön típusnak. Első szótagjának magánhangzója t. i. hangzóvesztöt megelőző szótag előtt állván, a