Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113
A SZIÁV 0 «V MAGYAR a KÉRDÉSE. 1391 kacar MTsz. ~ kacor, lokot > lakat r# Za&oí NySz., po7iosT> >panasz ~ panosz NySz., *Strégom > Esztergám NyK. XXXIX. 136 «v Esztergom, zálog b > 2(íZao: OklSz., NySz., MTsz. ~ 2fáZo^ stb.).*) Mi lehet ez ingadozás oka? Minthogy az állandó an nyilt o-ról véleményem szerint sikerült kimutatnom, hogy a magyarban szabályosan avá vált, az állandóan zárt o-ról ellenben, hogy szabályosan megmaradt o-nak: kétségtelen, hogy a most tárgyalt típushoztartozó szavaknak ragozási és képzési rendszerében bizonyos korban a hangú és o hangú alakoknak váltakozniuk kellett a szerint, a mint a magánhangzó nyilt vagy zárt szótagban állott. Vegyük például ennek megvilágítására a bab szót. A szláv bob'bmeghonosodván a magyarban, megmaradt eleinte bob-nak, s akármilyen, rag vagy képző járult hozzá, mindig o hangzott benne. Mikor azonban bizonyos korban a nyilt o a-vá változott, akkor a szabályos bob, bobnak, bobtól, bobhoz-íéle alakok mellett ugyancsak szabályos babot, babok, babon, babos, babom, babod stb. alakok keletkeztek. Minden nyelvből vett számtalan példával bizonyítható azonban, hogy az ilyen g r a m m a t i s c h e r wechsel nem hosszú életű, mert az egyformaságra törekvő belső analógia a legtpbb esetben csakhamar eltünteti a külömbséget azáltal, hogy vagy az egyik, vagy a másik alakot juttatja érvényre végig az egész ragozási és képzési rendszeren,, mégpedig rendesen az diadalmaskodik a kétféle alak közül, a mely az élő beszédben túlnyomó gyakorisággal fordul elő. Minthogy a bab szó paradigmájában a nyíltságnak megfelelő hangfejlődés érvényesült, azt kell hinnünk, hogy leggyakrabban e szónak valamely olyan alakját használták, melyben az eredeti o nyilt helyzetben volt. Aligha tévedünk, ha ilyennek a babot tárgyesetet jelöljük meg, mert a babbal kapcsolatban legeslegtöbbször valószínűleg arról beszélnek az emberek, hogy babot ültetnek, szednek, törnek, főznek, esznek, vagy adnak-vesznek.. Azt is gyakran emlegetik, hogy valakinek babos kendője vagy ruhája van, de e kettőhöz képest jóval ritkábban fordul elő a *) Egyszer, a martalócz szóban, hosszú o-t is találunk ma ilyen szl. o helyén, de ez könnyen megérthető számos -őcz-végű szláv eredetűköz- és helyneveink hatásából. „ ; , :
