Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Kara Ferencz: Északi-osztják határozók - I. 1

ÉSZAKI-OSZTJÁK HATÁROZOK. 13 Valódi névutó már az AHLQVIST nyújtotta szövegekben oly gyakran előforduló u/tina, a mely a EEGULY-PÁPAY-féle énekekben oytina alakban és leginkább időhatározói jelentésben szerepel. (Lásd időhat.) Jelentése ennek is «-n». Alapszava uy, oy és tai, taj, ti- {tljdy, twy quellenreich KAEJ. 199.) hegy, tető, vég, forrás, forrásvidék : *) kesi-vei uytina vos omasil a u f d e r mitte eines messers liegt eine stadt A. 20. j miv uytin us jerjay söt yuAvmajay taA er hatte neunhundertdreissig winter auf der erde gelebt A. 31. | i si juyt uytina tivsat ar-sir epliy riyt und auf diesen báumen wuchsen vielerlei süsse beeren A. 27. Mordvin névutók inessivusi raggal: parmiscant pfaso ine guj, koli guj, 'parmiscant lay kso ine guj, tivt'i guj auf dem gipfel des dicken baumes ist eine grosse schlange, eine verderbliche schlange, auf dem dicken baume eine grosse schlange, eine fliegende schlange. SUS. Aik. IX. 39. c) Adessivus. A -na ragos adessivus — nem számitva a névutóval képzett határozókat — meglehetősen ritka. Ugyanezt lehet elmondani a -t és -n ragos vogul határozókról is. Torkolat: iidemdn svyat tani ioran vuna svrSmna sí pitsdimn jövésünk közben e folyó torkolatánál halálba estünk ím 36 : 374. | növi jiykdp Aanpy Pofom áivemdn yos yátpi yatdy kort kutpémdn TörSm vön asem esA9m sarui surdp úurdy /át ámvsAem a fehér vizű táplálékos Pol9m-folyóm tor*) Ez a névutó -t raggal is előfordul az osztjákságban,. már t. i. azon nyelvterületen, a hol az ugor loc. -t nem veszett ki teljesen: oy «fej», oyt «-n, fölött»; szakasztott ilyen a tavdai vogul poyt «-n, fölöttw (pey fej). — SIMONYI a -na ragos névutót így magyarázza: «BUDENZ NyK. III: 305. a votyák otin ott, tátin itt stb. -í-jét az osztják taga hely szóból magyarázta, s nem lehetetlen, hogy ebből lett a mi -tt ragunk is. Akkor az osztj. oytena «rajt» oyteja «reá» ezekből volnának rövidülve: *og-taga-na «fő-helyen«, *og-taga-ja «fő-helyre» M. Hat. I. 346. — Ez a feltevés ma már természetesen tarthatatlan. A névutó második eleme feltétlenül a «tető, csúcs» stb. jelentéssel bíró tai, ti- (AHLQVIST : ti; szövegeiben: uytina)* Tehát e szerint oytina a. m. «fejtetőn».