Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113
A SZLÁV 0 ~ MAGYAR a KÉRDÉSE. 131 lett belőle, akkor ez az alak csak úgy fejlődhetett, mint a szabályos ¥ galomb, *paroncsol alakokból galamb, parancsol. — Az én véleményem szerint helyesen magyarázta továbbá ASBÓTH á hobotnica-ból való habarnica alakot is, t. i. a magyar habar igé-1 nek népetimologiás belekeveréséből (Nyr. XXIX. 68; KOVÁCS MÁRTON is így Nyr. XXXIX. 301). Csak az a baj, hogy nép-' etimológiával megmagyarázhatjuk ugyan a t helyén álló r-t, de nem egyszersmind az o helyén álló a-t, mert a mai habarnica nem lépett közvetetlenül *habotnica helyébe, hanem volt hábatnica alak is (vö. NyK. XXXIX. 28), melynek második a-ja tehát magyarázatra szorul. Alább azért még visszatérünk reá. De nép^timologiából magyarázható talán a szl. laka-ból való m. lanka a-ja, hiszen még a Nyrben is így magyarázták egyszer: a hegy lankája, a hol a völgybe nyúlik már, mintegy elfáradva, ellankadva! (Nyr. XXVI. 88). Megjegyzem külömben, hogy a lanka mellett megvan egyes nyelvjárásokban még a szabályos lonka alak is (vö. MTsz.). S végül talán az seT lesz nagy merészség, ha a várt *podmaly helyetti padmaly első a-ját is népetimologiának tulajdonítjuk. Vagy a pad, vagy a part szó működhetett itt közre a magyarban máskülömben szokatlan pod- szórész érielmesítésére. Padmaly-ljá változván legalább valamilyen összeiéteiféle színezetet nyert az addig egészen értelmetlen *podmaly. Ez tehát megint öt eset, melyekben, azt hiszem, szintén •elegendő jogunk van föltenni, hogy bennük a mai a csak különleges okokból lépett utóbb az eredeti o helyébe. S ezzel most már 65 állandóan zárt szótagról mondhatjuk azt, hogy o van vagy volt bennük. Kiveszem a hátralevők sorából még az asztalitok és udvarnok szavakat is, melyeknek a hangjáról majd az •asztal ós udvar szavakkal kapcsolatban fogok szólni, s akkor még a következő 16 eset szorul magyarázatra: ablak, abrak, •abrázat (> ábrázat), abroncs, abrosz, akna, eplény, katlan, habatmica, lazsnak, palaczk, paraszt, patkó, patkány és patvar. Megemlékezvén arról, hogy SZINNYET egykor (NyK. XXVII. 3G9—70) régi szláv jövevényszavaink o hangjait próbálta a megelőző vagy követő hangok hatásából magyarázni, föl kell merülnie annak a gondolatnak, hogy nem sikerülhetne-e talán ellenkező irányban az, a mi SziNNYEinek annak idején nem sikerült, azaz, hogy nem lehetne-e talán ez állandóan zárt szótagok föltűnő a 9*
