Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

130 HORGER ANTAL. Mind e 11 esetben tehát a szláv o-nak megfelelő mai magyar hang eredetibb magyar o-ból való. De már nem o-ra (legalább is nem közvetetlenül o-ra), hanem a-ra megy vissza a mai ábrásat első á-ja. Mert a szl. obrazii-ből a magyarban okvetetlenül előbb *abráz-n&k kellett fejlődnie — itt közbevetőleg megemlítem, hogy a gyergyói székely nyelvjárásban ma is hallható még az abrázat ejtés — s csak akkor lehetett belőle ábráz, ábrázat. Ugyanilyen nyíltabbra válásról tanúskodik még a szl. oplénh-hó\ való m. eplény-nek nyilt e (< a) hangja. Ha mármost azon 11 esetet, melyben a mai különféle hangok régibb o-ra viendők vissza, hozzászámítjuk azon 49 hez, melyekben szl. o-nak ma is o felel meg a magyarban, az ábrázat és eplény eseteit pedig hozzászámítjuk azokhoz, melyekben a szl. o nyíltabbá vált, akkor a kétféle hangmegfelelés eseteinek számaránya úgy viszonylik egymáshoz, mint 60 a 23-hoz. Az előbbi fejezet anyagából azt a tanulságot vonhattuk le, hogy a szláv o állandóan nyilt szótagban a-vá változott. Ehhez szépen találna azon most nyert statisztikai eredmény, mely szerint a szláv o az állandóan zárt szótagokban a magyarban is legtöbbször megmaradt o-nak. Ez tehát máris megerősíteni látszik azon sejtelmünket, hogy a szláv eredetű o sorsa a szótag nyíltságától vagy zártságától függött. De csak az eseteknek túlnyomó számában maradt meg zárt szótagban az o, mert 23 esetben mégis a (e < a, á < a) hangot találunk ma helyette. Jó lesz tehát ezt a 23 esetet ismét kissé szorosabb vizsgálat alá fogni. Két .szóban, a galamb és parancsol szóban ASBÓTH hangzóilleszkedésből magyarázza a mai a hangot. «A nyelvünkbe került szláv szókban annyiszor találunk a két első szótagban azonos hangzót, hogy ezek hatása alatt könnyen lehetett egy *galomb, *paroncs-ból a mai galamb, parancs* (Szláv szók 27). AsBÓTHnak e véleményét SZINNYEI is helyesli (NyK. XXVII. 370 jegyz.) s persze nekem sincs okom tiltakozni ellene. De akkor talán szabad lesz harmadikul a malaszt szó második a-ját is ugyanígy magyaráznom. Ha t. i. föltesszük, hogy e szónak legrégibb miioszt alakjából hangzóilleszkedés útján előbb *moloszt lett, akkor ebből, minthogy az első o nyilt szótagban állott, szabályszerűen mai *maloszt alakot várnánk. S ha mégis malaszt