Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV 0 r» MAGYAR a KÉRDÉSE. 129 poraciti> parancsol, porkulab > porkoláb (Nyr. VI. 511, NyK. VI. 311), poszkonhca > poszkonca, postav > posztó, potkan > patkány (MNyv. VI. 113), potrochrb>potroh, potvori>> patvar, povrazT>> póráz, pozderije > pozdorja, pradi, > porond, prépost > prépost (MEL. SzlJöv. I. 2:386), prosti, > paraszt (MNyv. VI. 64), raébka >roncska, i'ocska, sabota > szombat, sa>sédi> > szomszéd, sasékrb> szúszék (Nyr. XXXI. 186), slaka > szalonka, stolbnikb > asztalnok, tapa -o> tompa (NyK. XXXII. 362), traba > otromba (MEL. SzlJöv. I. 154—56), trad'h > torongy, Zoltar > zsoltár (MEL. SzlJöv. I. 2 : 415). összesen 83, a magyarban is állandóan zárt szótag közül e szerint 49-ben megmaradt az o, de 21-ben a-vá, háromban o-vá, háromban ö'-vó, kettő-kettőben u, w-vá és egy-egyben i, e és tí-vá vált. A további vizsgálat során czélszerübb lesz ez alkalommal előbb a csekélyebb számmal szereplő hangváltozásokat szemügyre venni, mert egy részüket úgyis megmagyarázta már ASBÓTH, más részük története meg egészen világos. A pokróc és póráz hosszú o-ja természetesen csak a v elenyészésének következménye. Minthogy pedig legcsekélyebb okunk sincsen föltenni azt, hogy a v előtti magánhangzó még előbb a-vá vált volna, azt hiszem, nyugodtan elfogadhatjuk, hogy e két szónak mai alakja egyenesen eredetibb magyar *pokrovc, *povráz, vagyis zárt szótagban o-val való alakokra megy vissza. A pók alakot ASBÓTH szintén o-hangú régibb magyar *páonk alakra vezeti vissza (Szláv szók 29, NyK. XXXII. 362). S éppígy magyarázza ASBÓTH a mai gúzs és szúszék alakokat is régibb m. *gonzs és *szonszék-ból (NyK. i. h. és Nyr. XXXI. 189). A szl. maka-v&l szemben álló mai munka az OklSz. adatai szerint szintén eredetibb monká-ból fejlődhetett (ilyen szórványos o > u változásra vö. pl. még donga > dunga, dorong > durung s a többes 1. sz. birtokos és igei személyragnak -onk, •önk > -unk, -ünk fejlődését) s a muszká-iöl is nyelvtörténeti adatok bizonyítják (MNyv. VII. 31), hogy még a XVIII. sz.-ban is megvolt az eredetibb moszkva alakja. A köszméte, ösztön és pünközsd szavak o-je kétségtelenül szintén csakis magyar o-ból keletkezhetett e szavaknak más hangrendbe való átcsapása útján, s a mai alamizsná-nak is megtaláljuk a NySz.-ban eredetibb alamozsna alakját. Nyelvtudományi Közlemények. XL1. 9