Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

128 HORGER ANTAL. o hangja állán dóan nyilt szótagban a-vá változott. IV". Állandóan zárt szótagban maradó szláv o. Ilyen o a következő réginek tekinthető szláv jövevényszavainkban fordul elő: szl. almozna >m. alamizsna (MEL. SzlJöv. I. 2:213), apostol > apostol (u. o. 1.2:224—25), *qtorh> ontora (ASB. Szláv szók 37),*) afhkb > ontok, bladi* > bolond, bodnár > bodnár, Borca > Borcsa (Nytud. I. 34), bosnjak~> bosnyák, bútorai?) > bútor (Nyr.. XVI. 18, XXIII. 479), *cqbrh > csombor, colnek > csolnak, dqga > donga, dragi* > dorong, dvormik'h > udvarnok, gqba > gomba, *gq£b>gúzs, golqbb> galamb, grqba -o > goromba (NyK. XXXIII. 104), hobotnica > habarnica (Nyr. XXIX. 68, XXXIX. 30í, NyK. XXXIX. 28, 68), *kqdrb> kondor, kqkolb> konkoly, kqs,b>konc,. *kondérr

b> kondér, korlat > korlát

(Nyr. XIII. 365), kosmata -o> köszméte (Nyr. XXXI. 12—13), kospert > koszperd (Nyr. V. 207, XXXIV. 26), kostka > kocka, kotlina > katlan, Kozma > Kozma' (MEL. SzlJöv. I. 2:184), Ara^i > korong, Iqka > lanka, lo£bniki>> lazsnak, mqka > munka, milost'b > malaszt, Moskva > muszka* (MNyv. V. 342, VII. 31), oblok-b>ablak, obrqcb>abroncs, obrazb > ábráz, ábrázat, obrokh > abrak, obrusi> > abrosz, okno > akna, okol > akol, oltarb> oltár (MEL. SzlJöv. I. 2:348), *oplmrh> eplény (NyK. XXXIX. 37), ostbm> > ösztön, *ostr%vb > osztorú, ösztörű (MNyv. VI. 445), paqkb > pók, pakost > pákosztos (Izv. VII. 4, 250), *pinkosti > pünközsd (MNyv. VI. 16), *plosky > palack (MNyv. VI. 61), ploska > poloska (MNyv. VI. 399), podkov > joaító (NyK. XXXIX. 28), *podmolb > padmaly (ASB, Szl. szók 48), pokrqta > pokronta (MNyv. I. 161), pokrovbCb > pokróc, poloénik (PLET.) > palozsnak, pondrav > pondró, popion > paplan, *) Azon adatokat, melyeknek szláv etimonjában q, volt, az eddigi szokástól eltérően azért veszem föl e sorozatba, mert ezeknek a szlávban orrhangú o-ja, minthogy a magyarban ilyen hang nem volt, már kezdettől fogva csakis tiszta o-nak hangozhatott a mi nyelvünkben, s ez az ö' a magyar hangtörténetnek további folyamán aztán éppen úgy fejlődött,. 'mint az az o, mely már a szlávban is tiszta o volt (pl. almozna, apostol stb.)..