Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV, 0-,«v> MAGYAR « KÉRDÉSE. w A szl. kolomaz >?rxí. kalamász (MTsz.) > kol/yimáz (u. o.) > kulimász, és szl. poliska > m. paliszka (MTsz.) > poliszka (u. o.) > puliszka esetében t. i. az u éppen olyan későbbi szórványos zártabbá válásnak eredménye, mint pl. bálin > bólén (MTsz.) > bulin (OklSz.), kakas > kokas > kukás (MTsz.), kaliba > koliba > guliba (u. o.), kamara > kamora > kamura (u. o.), kacor > kocor >• jib&ga? (u. o.), naszolya > noszolya > nyuszoja (u. o.), paszita > pocita > puszita (u. o.) eseteiben, hogy csak szláv eredetű hasonló eseteket idézzek. A szl. &>w-va] szembenálló mai csota kétségkívül eredetibb ,^<E8öt*áí alakból fejlődött (vö. a szabályos csávái alakot, NySz.). Olyan hangsúly következtében való megnyúlás lesz ez a f csóva > csóva fejlődés, a milyent pl. a kokas>•«--» kőkis, a jpróbál, vagy a jókora területen hallható protestáns, professzor eseteiben is tapasztalhatunk. ; . A szl. skoba «si m. észkába viszonyát már megmagyarázta ASBÓTH (Nyr, XXXII. 269), mégpedig az én véleményem szerint egészen helyesen. Itt is előbb deszkába lett a szl. skoba-hoi, aztán az *észkabát, észkabál-fé\e ragos vagy képzős alakokból úszkábát, eszkábál fejlődött s ezekből való elvonás a mai észkába. S éppen így magyarázódik meg végül a szl. kolomaz >m. kalamász (MTsz.) > kolomaz (NySz.) > kolimáz, kulimász második szótagbeli magánhangzója is a rákövetkező á hatásából. Erre nézve legyen elég most ennyi, mert az ilyen á előtti o > i hangváltozásra vonatkozó elég gazdag példagyűjteményemet más alkalommal szándékozom majd közzétenni. Ezzel elérkeztünk vizsgálatunk e részének végére, s most már könnyű lesz levonni belőle a tanulságot. Megvizsgáltuk mindazon eseteket, melyekben régi szláv jövevényszavaink o hangja állandóan nyilt szótagban állott, s azt tapasztaltuk, hogy 108 ilyen eset közül százhatban vagy a áll ma a szláv o helyén, vagy olyan hang, mely a magyar hangtörténet folyamán fejlődött korábbi a-ból. Két esetben (gomolya és topoly) az én véleményem szerint talán nincs elegendő jogunk a magyarban ma használatos első szótagbeli o hangot megelőző a-ból magyarázni, de e két egyelőre magyarázatlan esettel szemben is a többi százhat alapján bátran fölállíthatjuk a szabályt, hogy: régi szláv jövevényszavaink