Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

116 HORÖER ANTAL. ;

( & melyről ma, sajnos, még igen-igen keveset tudunk. Gsak annyit mondhatunk ma valószínűnek e pontban, hogy a kosár, ková-cshangalakú és az apáca, garázda-hangalakú szavak más-más nyelvjárásból jutottak be a köznyelv szókészletébe. Azon 27 állandóan nyilt szótag közül, melyekben szláv 0-val szemben a magyarban is o-t találtunk, húsznak o hangját tehát megértjük a rákövetkező á hatásából. De hét esetben nem következik utána á. Hogyan magyarázhatnók meg ezekben a várt ú> helyén- álló o4? Í •; Itt először is meg kell jegyeznünk, hogy a köznyelvivé vált kanonok, koponya, mocsolya, nyoszolya és olaj mellett kimutatható a szabályszerű kananok (NySz.), kaponya (MTsz.), macsala (OklSz.), naszolya (u. o.) és olaj (MTsz.) is. Az eredetibb és hangtörvény szerű kananok talán a lat. canonicua egyházi hatása következtében lett kanonok-ká. Az ugyanilyennek tekintendő másik négy alakról (koponya, mocsolya, myoszolya, olaj) pedig vagy azt kell gondolnunk, hogy az utóbbi évszázadok folyamán vált bennük az a valamilyen eddig ismeretlen oknál fogva ismét zártabbá, vagy pedig azt, hogy o hangú alakjaik olyan nyelvjárásokból hatoltak be az irodalmi nyelvbe, a melyekben a nyilt szótagbeli o-nak nyiltabbra válása nem volt olyan általános és következetes, mint a magyar nyelvterületnek legnagyobb részén. Hiszen sok más esetben is azt találjuk, hogy a köznyelvi a-val szemben egyik-másik nyelvjárás megőrizte {esetleg újból is fejleszthette) az o-t. Vö. pl. a bálin <~ bólén (MTsz.), atracél ~ atrocél (OklSz.), kakas r? kokas (MTsz.), kaliba <<* koliba (u. o.), kapotnyak *<» kopotnyak (ASB. SzlJöv. I. 55), kacw •>» kocor, kasornya ~ kosornya, lakat ~ lókat, matóla **» motóla, palozsnak <** polozsnak, paszita ~ pocita, rabota **<i robota (MTsz.) alakokat. Lehetséges, hogy a még magyarázatlan goniolya és topoly első szótagbéli o hangjai is ilyen nyelvjárási eredetűek. De tegyük föl, hogy nem ilyenek (mert ennek a kettőnek a-hangú mellékalakjait csakugyan nem tudjuk kimutatni); akkor is nagyon meg lehetünk elégedve az eredménynyel, ha 108 eset közül százhatot meg tudunk érteni és csak kettőt nem. m i. Mert a még hátralevő két o *s» u, és egy-egy o «*? o, o ~ á é&o *** i hangmegfelelés magyarázata ugyan nem okoz nagy nehézséget. •';•••• -