Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

124 HORGER ANTAL. 4e gyakran használt ragos vagy továbbképzett alakokban szintén d (vö. gomolyát, labodát, mácsonyát, Mikoldnak, óborába, rabotál, szaporán, zaponát). Azt hiszem, hogy e 20-szor ismétlődő föltűnő találkozást senki sem fogja puszta véletlennek tulajdonítani. Ennyi egybehangzó esettel szemben bizonyára jogunk van kimondani azt, hogy a szláv o helyén álló mai o és a rákövetkező á között valamilyen okozati összefüggés van. De hogyan értsük vájjon ezt az okozati összefüggést. Úgy-e, hogy a szláv eredetű o a rákövetkező á miatt a magyarban is megmaradt o-nak, vagy pedig úgy, hogy az o ebben a húsz esetben is előbb a-vá vált (éppen úgy, mint abban a másik 70-ben), de ez az a utóbb, a magyar nyelvtörténetnek valamely későbbi korában az á hatása miatt ismét o-vá vált? Úgy látszik, hogy ez utóbbi módon kell magyaráznunk az ilyen o-t. Az előbbi föltevés ellen szól t. i. először is az a tény, hogy vannak olyan esetek, melyekben a szláv o rákövetkező á ellenére is az egész magyar nyelvterületen a-vá (e-vé) vált. Ilyenek : garázda, kalács, kerép, lapát, abárol, apát, apáca és szakács. Nyilvánvaló ebből, hogy- az á a megelőző o nyíltabbra válásának nem volt föltétlen akadálya. Bogát, csóva (< *csova), kolomáz (NySz. > kulimász), Komárom, kosár, laboda, mácsonya, mocsár, abora, rabota, szapora mellett is kimutathatjuk részint a nyelvjárásokból, részint pedig a nyelvtörténetből az a-hangú Bagát (MEL. i. h.), csávái (NySz.), kalamáz (MTsz,), 'Kamarum" (MNyv. IV. 174), kasár (MTsz.), labadás (OklSz.), mácsana (MTsz.), macsár (OklSz.), abara (u. o.), rabbata (NySz.), szapara (MTsz.) alakokat. Hogy néhány idetartozó adat (pl. hahotál, kocsány, kovács, pogácsa) mellett nem tudunk a-hangú alakokat is idézni, az még korántsem bizonyíthatja azt, hogy ilyenek nem is voltak meg soha. S hogy ilyen á előtti o-kban nem kell okvetetlenül a szláv o megőrzését látnunk, azt negatív módon az bizonyítja, hogy sok más, nem szláv, sőt nem is o, hanem á eredetű esetben is o hangot találunk ma várt a helyett vagy mellett, a mely esetekben tehát okvetetlenül csakis a magyar hangtörténet folyamán fejlődhetett az a korábbi a-ból az utána következő á hatása alatt. Ilyenek pl. tör. capa>m. csapa (MTsz.) és csopás (NySz.), tör. karagan > m. karakány és kalokány (MTsz.), szl. klada > m. kalada (NySz.) és kaloda, szl. polata > m. palata