Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Schütz József: Az északi-osztják szóképzés 1

AZ ÉSZAKI-OSZTJÁK SZÓKÉPZÉS Összetette k.*) Nagyon gyakori eset az, hogy a frequentativ, vagy más képzők előtt is a, e (a NyK.-beli szövegekben) vagy a,, e (a Népköltési Gyűjteményben) hangok vannak; kérdés, mit tartsunk e hangokról ? Megjegyzendő, hogy mindig közvetlenül a tő után foglalnak helyet, csak nagyon kevés esetben valami képző után {de mindig képző előtt!) és akkor is olyan esetekben, mikor az osztják ember nyelvérzóke szerint a képző annyira összeforrt az igével, annyira elhomályosult, hogy nem érzik már képzőnek; szóval képzőtlennek tűnik föl az ige. Ebből mármost azt lehetne következtetni, hogy e hangok nem egyebek, mint a tővégi vokális változatai; ezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy nem idéznek elő semmiféle jelentésváltozást; legalább is nem tudtam semmiféle jelentésbeli külömbséget fölfedezni ezen igék s azok közt, melyeknél a képző előtt tisztán csak a ((kötőhangzónak)) is nevezhető d (e, % a) van. Azonban mégis csak feltűnő és furcsa, hogy a tővégi vokális egyszer tökéletlenül képzett vagy rövid hangzó, míg máskor félhosszú vagy éppen hosszú alakban maradt meg. Ennek meggondolása arra késztet, liogy valamiféle jelentős elemet tegyünk föl ezen hangokban. Legvalószínűbbnek tarthatjuk, hogy egy -^-féle hang lappang az illető vokálisokban. Végignéztem KAEJALAINEN könyvét s azt találtam, hogy más nyelvjárások szóközépi -^-jének az északi osztjákban (az Obdorszki nyelvjárásban) rendesen szintén -jíelel meg, de néhány esetben csak egy vokális van a helyén: Vj. %vr§Y' ~ 0. tvri- «zittern» 95. | V. Vj. $ojm?£ *<•> 0. sumdt «birke»"l29. | V. Vj. tgyttf'~ 0. tut «feuer» 129. | V. Vj. söjos ~ 0. sus «herbst» 130. | DN. párfwi «-» 0. paiarí (pá-) «brett» 13. (Itt az i valószínűleg csak átmeneti hang, vö.: yorbi ((formájút) 37 : 260. ~-> yorbiü «formájúvá» 37 : 263. | yvla «halott» 36 : 375. ~ yvlaidt «halottak» 37 : 72. | you pvraptna «réges *) Az összetett képzők csoportosításánál tisztán jelentési szempontok vezettek; t. i. ha a jelentés gyakoritó, a gyakoritó képzők közé osztottam s így tovább; csak kétes esetekben vettem tekintetbe az alakot, akként, hogy azon képzőfajnál tárgyalom, mely utóbb áll. 9