Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A vogul-osztják tárgyas igeragozásról 386

A VOGUL-OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁSRÓL. 409 rátnülém Verném őt'. Az imperativus pedig «war ursprünglich ein im Ton der Aufforderung ausgesprochener Ind. Prásensstamm, der mit dem Verbalnomensuffix -k ~> -y gebildet war» (SZINNYEI, Fgr. Sprw. 145; SETALA, TUM. 177.): sing. 2. személy rátáin, 3. ratdta v. (voss) rátitá; dual. 2. rátélén, 3. (voss) rdtitén; plur. 2. rdtéldn, 3. (voss) rátidnl. A kettősszámi tárgyra vonatkozó alakokban a kettősszámi • tárgyat ugyanaz az -áy- képző jelöli, mint a kettősszámi birtokot. A rátiáyánl, kwoláyánl alakok szintén a rátiánl, kwolánl hatását mutatják. A többesszámi birtokot és tárgyat az -án- jelöli (SZINNYEI, NyH.4

106, Fgr. Sprw. 59, 115.). A többesszám 2. személye: ratián c

ti veritek őket' és

kwolán 'házaitok' e h. való: rátiánán, kwolánán; vö. rátilán, kwolán 'ti veritek őt; házatok', rátiáyán, kwoláyán Veritek őket kettejüket; két házatok' stb. Ilyen rövidítés van pl. a 2. személyben is: rabiamén és ratián Vered őket', •rátiánén és ratián 'ti ketten veritek őket; ők ketten verik őket'; vö. vogK. roatsénán v. roatsán 'ti vertétek őket', kwálán, FK. kwálénán 'házaitok'; 1. még vogK. VogKL. jerptit 'szereti őt', praet. jérptásté 'szerette őt' vö. lü 'ló': luát 'lova', pemá 'kereszt': pemát 'keresztje'; a prseteritumbeli -té-re nézve vö. AL. ratit 'veri őt', prset. rq,tástá Verte őt', vogP. álité, álit 'megöli őt' stb.; vö. még vogKL. pdyk 'fej': páykétám és pánkám 'fejét' (VogNyelvj. 108.), lü : luá, k'um: k'umtá (1. fönt) stb. A duális 1. sz. jerptilám, kwálám e h. való: *jerptilámen, *kwálámen; vö. alanyi ragozás minimen, minimé, minim 'mi ketten megyünk', conditionalis minnimen, minnim c

mi ketten mennénk'. A duális és plurális 3. személye jerptidn a többesszámi tárgyra vonatkozó alakok hatását mutatja. A többesszámi tárgyra vonatkozó alakokban olyan összevonás van, mint a vogÉ. ratián 'ti veritek Őket', kwolán 'házaitok' alakokban; 1. még a plur. 1. kiválánou, roqti?iau alakot. Hogy a 3. személyben roatián van, az. is ezeknek az alakoknak egymásra való hatásából magyarázandó; a plur. 3. roatián, kwálán *roatiánl, *kwálánl h. való, a hol -án a többesszámi birtoknak és tárgynak, l pedig a személynek a jelölője. (Másképpen magyarázza ezt SZINNYEI, NyK. XXXV: 446, csakhogy nem veszi tekintetbe a kwálán alakot; 1. még vogK. is.)