Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A vogul-osztják tárgyas igeragozásról 386

A VOGUL-OSZTJÁK TÁEGYAS IGEEAGOZÁSKOL. 395 Kégóta tudjuk, hogy «die Tempusstámme in den finnischugrischen Sprachen sind Nominalstámme» (SETALA, Tempus- u. Modusstammbildung 183; SZINNYEI, FgrSpr. 138 : «als Tempusstámme wurden Nominalstámme, d. h. Verbalnomina, angewendet»). Ha mármost azt látjuk, hogy a tárgyas ragozásnál is névszói (nomen verbale) tőhöz járulnak ugyanazok a személyragok, mint a birtokos ragozásnál, akkor nem foghatjuk föl a dolgot másképpen, mint úgy, hogy pl. ratilém 'ón verem őt3

azt jelenti tkp., hogy 'őt verésem', rdtidyém 'verem őket kettőjüket'tkp. = 'kettőt verésem (két verésem)', rdtiáném 'verem őket' tkp. == 'őket verésem (veréseim)', mig az alanyi ragozásban mine'im 'menő én' — 'én megyek', mini 'menő' = 'megy', mine'it 'menő-k', duális mineV 'menő-k' éppúgy mint kwolét 'házak', kwolV 'két ház' (MUNKÁCSI, Budenz-Album 255; SETÁLÁ, TUM. 171; BUDENZJ UA. 351.). Arra, hogy igei alakok helyett olyankor is birtokos személyragos nomen verbale-t használnak, a mikor a mai nyelvér z é k előtt is világos ez a képzés, a vogul-osztjákból sok példát idézhetünk. 1. A vogulban a -né képzős participium prsesentis «fölvéve a birtokragokat a folyamatos jelen kifejezésére szolgál, pl. Ül kwosg sunsi: paul nankndtd 'aztán, a mint nézi, hát egy falu látszik' J rusin tar píném náj tit hitilénáta 'rojtos kendőt öltött hölgy áll itten' | éry-aul jdnV saw ta totüaném 'nagy nyomorúságot viselek el íme, a milyen csak az énekben lehetséges')). MŰNK., VogNyelvj. 43 (vogÉ.); ndnk tot HüUnétá 'vörösfenyő áll ím ottan' MŰNK., VogNépkGy. II : 185; sunsitd: %arci paul qlnatá, yard üs (ilndtd 'nézi: egy tágas falu van, egy tágas város van' 11:19; tuopd rausénát 'evezője buczkál' IV:91.KL. (SZABÓ, NyK. 34 : 426—7.) Természetes, hogy ezekben a mondatokban a -né már nem nomen agentis képző, hanem nomen actionis képzője, vagyis pl. nankndtd nem azt jelenti, hogy 'látszó-ő', hanem 'látszása'. Mert ha azt jelentené, hogy 'látszó ő\ semmi szükség se lenne a birtokos személyragra, hiszen 'menő-ő' = 'ő megy' = mini 'menő'. És a -né valóban sokszor nomen actionis képzője: vogÉ. «fij»y kisném sis 'mialatt az utat keresem (út keresésem alatt)' | manau roytéptanén ma és 'mivel bennünket megijesztettél,