Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Melich János: Jegyzetek a Bécsi- és a Müncheni-kódexhez - II. 362

JEGYZETEK A MÜNCHENI- ÉS A BECSI-KÓDEXHEZ. 385 « Ihesus ist eine jüngere Form. . . veranlasst war sie, wie auch Hiesus, durch das Bestreben, der Dreisilbigkeit des Wortes gerecht zu werden.» Minthogy tehát az Ihesus-t nem Jesus-nak, hanem Ihesasnak olvasták, a j hangnak nincs mihez asszocziálódnia. A kifejtettek alapján az egy hambor «•*•» jámbor eset ellenére (megfordítottjára vö. yozyaa = hozzá Érdy-k. 33) is állítom, hogy a magyarban h betűvel j hangot soha sem írtak. Nem jelölnek tehát ; hangot a régi nyelvemlékek ilyen h-s alakjai: tanokon, fordohcn (vö. ZOLNAI, Nyelveml. 148), bár ma csak taníjjon, fordíjjon van (1. az nt képzőről szóló e füzetbeli czikkemben aloya és aloha adatokat Érdy-k. 110, 109); ugyanígy Érdy-k. 279 meg valtohahoz, bár ma csak meg váltójához. Hasonló esetek: Érdy-k. 54 tehendy, 213 tehend, 187 vehendy (másutt csak vejendi, tejend, tejendi), Jord.-k. 433 eyendyk — yhandyk, uo. 514 yha(nd)nak, Corn.-k. 403 jgyhy (másutt csak igiji), Lányik. 232 be wehetnehek (másutt csak tenneyek = tennék-féle alakok vannak), a birtokos személyragozásban: Saul scekei mellett Ban* riíuieh, Zolocos tueh (vö. MNy. VI. 156), Weszpr.-k. 25 mellehe, másutt melléje, i-képzőben: Úri helynév Urej és Ureh TMNy. 580, névszók és igék: áhít «-J ájít (MTsz.) ~ aj ojt, ijed ~ ihed (MTsz.), Jord.-k. 513 yh"ed- és uo. 551 yyedeenek, fehér ~ fejér stb. A kifejtettek alapján továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy a Bécsi- és a Münch.-k. íróinak az a szokása, hogy olyan mássalhangzó után, melynek nyelvünkben ninca palatalizált párja, az abszolút szóvégben előforduló mai m a g y. j hangot ih ~ yh-v al jelölik, fonetikai, s nem helyesírási sajátság. A fonetikai érték vagy /, vagy */, vagy esetleg \% (ez utóbbit GOMBOCZ Z. szóbeli értesítése alapján teszem fel; a magyar h- zöngésségéről külömben vö. még KRAUTER, Mássalh. hasonulása 25). Egyébként a j-nek az igei 2. személyű sz rag után való ilyen jelölésére vö. e füzetben 377. 1. Az a tisztelet, a melylyel SIMONYI iránt viseltetem, tiltja nekem, hogy arra a gúnyos megjegyzésre, a melylyel e megállapításomat kiséri, feleljek; tudományos munkákban külömben is érveknek, s nem gúnyos megjegyzéseknek van helyük. Álljon elő érvekkel, én szívesen meghajlom előttük, de ne legyenek olyanok, mint az eddigiek. MELICH JÁNOS.