Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Melich János: Jegyzetek a Bécsi- és a Müncheni-kódexhez - II. 362

384 MELICH JÁNOS. k. 6 halgashad-ot, így a Szabács V.-beli syrhon-t stb. Marad tehát a munhi. azzonh. Én az ny nh-y&l való írásáról részletesen írtam (1. Szláv jöv. I. 232); itt csak annyit, hogy a lágyított mássalhangzók lágysága jelölésére a h-t sok nyelvben találjuk {vö. angol sh — s, ó-fr. eh = cs, ó-provencei, port., óspanyol nh = ny, stb.); hogy ennek mi a magyarázata, azt nem tudom, de hogy nem a mi találmányunk, az bizonyos (1. még KRAUTER, Mássalh. hason. 25, a hol fonetikai magyarázat van ez alakokról). 2. A Bud. Gl.-ban a jug-szél (1. MTsz.) hwkzel alakban fordul elő. Tudva azt, hogy e szó a Németújv. Gl.-ban wg zélnek van írva (így FEJÉRPATAKYnál; a NySz. szerint olv. ivg zel ZOLNAI Nyr. XIV. 155, 309 nyomán), a melyet ug szél (o: uk szél)-nek is lehet olvasni, s tudva azt, hogy e szláv eredetű szó a szlávságban nemcsak jug-nak, hanem ug-nak is hangzik, nem lehetetlen, hogy a hickzel annyi mint hukszél. Másik példa a jámbor hambor alakja (NySz., Érdy-k. 205, 261, 293, Guary-k. 127 ehhambor), a melyet egyelőre nem tudok megmagyarázni. Ennyi példát hoz föl S. annak igazolására, hogy a j hangot fe-val is irták a magyarban; de egyetlen egy közmagyar szót sem idéz az ih-\e\ való írásra. De nem is idézhet, mert se szókezdetben, se szóközépi helyzetben a magyarban j hangot sohasem írtak ih ~ yh jellel. Nem találni emlékeinkben ihutalom (jutalom), ihönni (jönni), iheg (jég), lopihak (lopjak) stb. stb.-féle .alakokat. — S ezzel elesik az a kombináczió is, a melyet S. a ih ~ yh = j-jelölés eredetéhez fűz. Szerinte Jesus nevének ihesus írott alakja alapján az ih-hoz a j hang képzete asszocziálódott. Igen ám, de vájjon azt, a mi ihesus-nak van írva, ihesus-nak vagy jesus-nak olvasták-e. Ezt azért is lehet kérdezni, mert hisz emlékeinkben ilyen alakok is vannak: az meennyey kyralnak zent ffya ihus xpus magának valaztot (Érdy-k. 121), vronk Ihus isten fia Xpus (Németújv. Gl. 118), Has horas canonicas cum deuocione Tibi xpe recolo (Winkler-k. 65, kiadás 125 1.) s ez alakokban a xpus, Xpe rövidítéseket senki p-vel nem olvashatja. Ugyanígy van ez az Ihe$us-sza\ is, a mely emlékeinkben ritkán fordul elő (vö. Winkler-k. 116, 161, 173 stb., Serm. Dom.; rendes az ihc Münch.-k., Bécsi-k., ihusnak Jord.-k. 317, uo. 590 vrwnk ihs stb.); ez a forma három szótagú, azaz ihesus, a mire vö. TRAUBE, Nomina sacra 150: