Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Melich János: Jegyzetek a Bécsi- és a Müncheni-kódexhez - II. 362

JEGYZETEK A MÜNCHENI- ÉS A BÉCST-KÓDEXHEZ. 379 Hogy ennek az -szj ragnak az eredetét hogyan kell magyaráznunk, erről egyelőre nem írok. Nem tartom valószínűnek, hogy a -szj-t valamikép a felszólító mód alakjaival lehetne megmagyarázni (nb. egyszer a Jord.-k.-ben 440 ymatkozyom; vö. hasonló jelentő módbeli lássa, taníja alakokra TMNy. 618. s köv. L). Végül megemlítem, hogy némelyek az -sz személyragot az enklitikus -sza, -sze indulatszóból akarták magyarázni. Igen helyesen jegyezte meg erre SIMONYI (TMNy. 597), hogy a -sza, -sze csak a felszólítóban található (vö. addsza, monddsza; eredeti alak -sze, vö. Sándor-k. 31 nezed^ee, Erdy-k 10 gondollyatok^e, uo. 72 lassatok^e, Jord.-k. 509 lassadze, Münch.-k. Máté XXII. 19 mutassatocse, népnyelvben -szi is, CzF. szói), ellenben a jelentő módban nem, holott az •** csak a jelentőben található. V. Néhány megjegyzés múltkori czikkemhez. A NyK.-ben megjelent czikkem -vd, -vé ragról szóló részére BEKÉ ÖDÖN, az -i/i-írásról szólóra meg SIMONYI ZSIGMOND tett néhány megjegyzést. Megjegyzéseik a Nyr. XL. 114—119. lapján láttak napvilágot. Ezekre a megjegyzésekre észrevételeim ím itt következnek: 1. A -vd, -vé ragról a Bécsi- és a Müncheni-kódex alapján azt állítottam, hogy mássalhangzón végződő szavakban a mássalhangzó*) mindig megnyúlik, ellenben a magánhangzón végződőkben ez a chronologiai sorrend: a -vd, -vé csak a régi v-tövekben jelenik meg, a «•>•» d, e ~ é, i «v í-re végződő szavakban a rag -d, -é. Figyelembe véve más emlékeket is, a -vd, -vé a régi u-tövekről először az a~ á-, majd az e~ e-végű szavakra terjedt át, s csak legutoljára az -i-végűekre. E nyelvtörténeti egymásutánt világosan lehet látni pl. az Erdy- és a Jordánszkykódexben is. íme néhány példa: Erdy-k. 130 eegyenlewe, 166 *) A már felsorolt látszólagos kivételeken kívül itt roég felemlítem, hogy kevéssé néha egy s-sel írva fordul elő (vö. kenése Teleki-k. 63, 64, Bécsi-k. Amos 3. prológus, Zách. I. 15, Aggeus 1. prol., Ozyas VIII. 10, II Maeh. VII. 33, VI. 29, de Münch.-k. Máté V. 73 keuesse); van kazdagaa (Ersekujv.-k. 211), vendege Ehr.-k. 3 is.