Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Melich János: Jegyzetek a Bécsi- és a Müncheni-kódexhez - II. 362

JEGYZETEK A MÜNCHENI- ÉS A BÉCSI-KÓDEXHEZ. 367 A Teleki-k. 25. lapján mármost találunk ilyen alakot is: zabady meg engőmet. Ha ez nem sajtóhiba zabadyc helyett, s az eredetiben zabady-nak van írva (más magyarázatát 1. itt 375. lapon), akkor egész bátran szabadii [= szabadijj-nak is olvasható. Mindezek alapján nem tartom lehetetlennek, hogy az Ht képzőnek -iit alakja nemcsak SYLVESTERben, hanem kódexeinkben is előfordulhat (a már felsoroltakhoz vö. Jord.-Jk., Erdy-k., Winkler-k., ez utóbbira 1. ARTBAUEB G. értekezése 14. lapját is). A népnyelvi tanijjon-iéle alakok tehát szabályosan megmagyarázódnak a taniit-íéle alakokból; a taníjjon alak hosszú i'-je a későbbi tanít alapján keletkezett. Ennek megfelelően a népnyelvi házaséj, fordéjjon egy eredetibb *házaséj*) *fordejjonból való, a mely a házaséit, fordéit igékből alakult. A mai hosszú é (házaséj, fordéjjon) a később fejlődött házasét, fordét hatása alatt keletkezett. E népnyelvi alakok tehát újabb eredem tűek, maga a képzésmód azonban régi (vö. fentebb aloya —feye,. ydwezeye). Ha mármost figyelembe veszem az Ht képzőnek itt kimutatott, valamint a TMNy.-ban, MÉSZÖLY és AETBAUER értekezéseiben idézett alakváltozatait, akkor összeállíthatom az -ít képzőnek történeti fejlődósét (vö. MNy. VI. 331.). E fejlődés — táblázatban bemutatva — szerintem így történhetett: a) Magashangú alakok: -üyt (írva -uht) ~ -iyt (írva -yht, -iht) r "i 1 e I I -öyt (írva-o/ií) ~ -éyt (írva -eht) —>- -iit (írva -ijt) —>- -itt •ott «•<-» -Őt • öit (írva -oit, -oyt), -éit ? -iyt -élt -ít ~ -itt /\ ' .1 -iit -ét -itt \/ -ít ) Az Apor-k. 24. lapján levő vduuzei alak íráshiba idiwzeiti h.