Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Értesítő - Irodalom - 361

MÉG EGYSZER A -vá, -vé RAGRÓL. 361 -tevéshez folyamodnunk, hogy a vízzé, vassá-féle geminácziós ^alakok az ugor nyelvközösség korából valók, mint BEKÉ ÖDÖN gondolja (Nyr. XL. 114—117). Szerinte előbb voltak vassé, vassá, vízzé-iéle alakok, és «a vas-é, vas-á, víz-é-féle translativusok később keletkezhettek a semmi-é, sárgá-é, annyi-á alakok mintájára* {117). Ez filius ante patrem. Hiszen a semmié, sárgáé, annyiáféle translativusok csak akkor jöhettek létre, mikor már megvolt =a ragnak -d, -é alakja, ez pedig éppen csak a vas, víz nominaiivusok mellett előforduló vasé, vasa, vízé-iéle translativusokból vonódhatott el (vö. SüS. Aik. XXIII8

. 9). Végül még egyet! Nem kell mindenben «az ősi finnugor iokváltakozás» maradványát látnunk. A fokváltakozás elmélete nem nyelvészeti panacea. SZINNYEI JÓZSEF. Irodalom. BANG, W. Beitráge zur Kritik des Codex Cumanicus. Bruxelles, 1911. HOEGER ANIAL. Egy ismeretlen magyar hangtörvény. Budapest, 1911. (= NyF. 65. Különnyomat a M. Nyelvőrből.) MARCSEK TIBOR. Helyesírásunk a XVII. században. Budapest, 1910. MELICH JÁNOS. Nyelvünk szláv jövevényei. (= A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. 13. sz.) Budapest, 1910. MUNKÁCSI BERNÁT. Vogul népköltési gyűjtemény. II. kötet. Budapest, 1910. (Akadémia.) PÁPAY JÓZSEF. Eszaki-osztják nyelvtanulmányok. I. (= Finnugor Füzetek. 15. sz.; különnyomat a NyK.-ből.) Budapest, 1910. Suomi. Neljás jakso. 8. osa. Helsinki, 1910. (KETTUNEN, LAÜRI: Descendenttis-áánnehistoriallinen katsaus keski-Skandinavian metsá^uomalaisten kieleen. — KOSKENJAAKKO, ANSELM : Koira suomalaisissa _ynná virolaisissa sananlaskuissa.)