Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Szinnyei József: Még egyszer a -vá, -vé ragról 357

358 SZ1NNYEI JÓZSEF. hiátustöltö, hanem mind a translativusban, mind más alakokban etimologikus, MELICH azzal támogatja, hogy «köznévi használatú magyar szóban» egyetlen-egy esetet sem tud a két kódexből az ú. n. hiátustöltö v-ie. És meg kell engedni, hogy ha pusztán a magyar közneveket veszszük számba, akkor nincs okunk arra, hogy a szóbanforgó v t ne etimologikusnak, hanem egykori ú. n. hiátustöltőnek tartsuk. Ámde MELICH nyilván azért mondja megszorítással, hogy «köznévi használatú magyar szóban*, mert valószínűleg az ő figyelmét sem kerülte el az, hogy idegen tulajdonnevekben mégis csak akad ú. n. hiátustöltö v. Nevezetesen a Moab, Jeroboam, Roboam nevet így találjuk írva: Mouab (Bécsi-k. 280, kétszer), Ierobouamnac (uo. 201), robouamot, Robouam (Münch.-k. 15). Minthogy pedig ezekben a nevekben a v hang semmi esetre sem etimologikus, hanem vagy hangfiziológiai úton fejlődött, vagy analógia útján odakerült betoldás: nem szabad kétségbe vonnunk azt, hogy hasonló hangtani helyzetben a magyar szavak v-je is egykori ú. n. hiátustöltö hang lehet. Hogy a szóbanforgó alakokban az-e vagy nem, azt természetesen nem lehet mathematikai bizonyossággal eldönteni. De ha számba veszszük azt, hogy a két kódexben a szóbanforgó szavak nominativusa 'ó, =ó'-végű, és a sing. s a plur. 3. szem. ragjával, valamint a plur. 4-vel való alakok között nem akad egyetlen-egy t'-vel való sem, vagyis nincsenek *taneitouat ('tanítóját'), ¥

teremtóuenec

('teremtőjének'), *vldozouoc ('üldözőjök'), *aratouinac ('aratóinak'), *zeretouid ('szeretőidé-féle alakok, hanem csupáncsak taneitoiat, teremtoienec, vldőzoioc, aratoinac, zeretőidfólék vannak (Bécsi-k. 207, 179, 67, 176, 143), akkor bizony kételkedhetünk annak a v-nek etimologikus voltában. Vegyünk hozzá ehhez még két adatot, a melyet maga MELICH idéz. A translativusi -jd végzet helyett, a mely az á-végű szavaknál általános, egyetlen-egyszer -vá van: puztaua, s a -vé végzet helyett, a mely 6 után általános, egyszer -jé van: megesmerendoie (235. 1.). A puztaua alak korábbi *pusztáá-böl való, és vagy ú. n. hiátustöltö v-nek közbejárulásával jött létre (vö. HB. hazoa pro *hazaua, olv. házává: Nyr. XXXII. 409, 483),*) vagy pedig *) Más ú. n. hiátustöltö v-k a HB.ben: hadlaua, terwnteve, feledeve, veteve, tilutoa, mundoa.